Miért zavar ez ennyire? Teljesen belebetegedtem!

Két éves a kislányom, a szomszédoméké szombaton töltötte a hármat. A héten találkoztunk a szomszéd csajjal, mondta, hogy majd szombaton átjön szólni, hogy mikor menjünk át köszönteni a lányukat.

Már csak annyiból is nagyon vártam ezt az alkalmat, mert nem igazán mozdultunk ki sehova az elmúlt hónapokban (kisváros, nem nagyon tudunk sehova menni, párom folyton dolgozik, a nagyobb kirándulást az anyagiak nem engedik), szóval örültem, hogy kicsit kikapcsolhatok pár órára, és a kicsim is gyerektársaságban lesz néhány órára.

Szombaton reggel szépen felöltöztettem, magamat is rendbeszedtem, és egész nap vártam, hogy mikor szól át a csaj, mikor mehetünk.

Délután kettő körül már elég komoly gyerekzsivaj volt szomszédos udvaron, a kislányom folyton kérdezgette, hogy mikor mehetünk már, egyre csalódottabb volt, ahogy én is. Háromkor aztán felharsant a "Boldog Szülinapot", én pedig levetkőztettem a lányom, ráadtam az itthoni ruháját, és nem engedtem ki többet az udvarra, hogy inkább ne is hallja a gyerekzsivajt. Este még lefekvésnél is azt kérdezte, hogy miért nem mentünk át.

(Őszintén szólva nem akartam bunkó módon odapofátlankodni, hisz ugyebár nem ez volt megbeszélve.)

Olyan szinten dühös vagyok, hogy magam is meglepődtem rajta. Úgy érzem, mintha mi nem lettünk volna elég jók az ő társaságukhoz, vagy nem is tudom.

Miért érzem ezt? Jogos egyáltalán ez a harag? Kezd az agyamra menni a bezártság, de sosem hittem, hogy eljön a pillanat, amikor a boldogságom a szomszéd beképzelt liba meghívásától fog függeni!