Szerintetek a terhesség alatti stressz/idegeskedés/szorongás közrejátszik abban hogy sírósabb-hisztisebb lesz a baba?

Nálam pont az ellenkezője mondható el. Rengeteg baj, idegesség, stressz ért, míg vártam a fiamat. Ő pedig a megtestesült nyugalom, nagyon ritkán és keveset sír, rengeteget mosolyog és "dumál" a kis babanyelvén.

Amikor a nagyobb bébit vártam, semmi gáz nem volt, minden tökéletes volt, mégis ő egy örök nyughatatlan természet, nyűgös, akaratos, már pár napos korától.

Nem hinném...

Hopp szia utolsó pánikbeteg társ!!:-)

Én olyan embertelen módon féltem a szüléstől, hogy gyereket sem akartam sokáig..aztán mégis, de senkinek nem kivánom azt a 9 hónapnyi idegeskedést. Viccen kivül.

A gyermekem pedig olyan nyugodt, hogy hozzá képest az ülő budha egy kapkodó idegbeteg.

Szóval tuti nincs hozzá köze.

G e n e t i k a. Ennek van hozzá köze :-)

Ha egy kismama amúgy is idegbeteg, idegesebb, akkor lehet, hogy a gyerek is olyan lesz, mert ezt örökli.

Az én terhességem maga volt a megtestesült nyugalom, babám is végig nyugis volt a pocakban - de születése óta kis örökmozgó típus, első pár hónapban nagyon sírós is volt, a csecsemős nővérek szerint nyughatatlan volt.

Most 14 hónapos, nagyon szépen alszik éjszaka, nappal is vidám és kiegyensúlyozott, de az örökmozgása megmaradt!:) Nem az a típusú kisfiú, aki leül a játékkupac közepére és elmolyolgat magában, neki mindig menni-rámolni-intézkedni kell.:)

De én is változtam: már nem idegesítem magam dolgokon, ha "hisztizik", akkor csak mosolygok, magamhoz ölelem és elmondom neki kedvesen, hogy most milyen butaságot csinál éppen, már rég kész lehetnénk a pelus-cserével, de én így szeretem őt, ahogy van. Nem mondom, hogy rögtön lenyugszik, de igaz, hogy hamar átragad a babákra Anya hangulata.

Nekünk még életünkben nem jött össze, annyi rossz, mint a terhességem alatt.

Többet sírtam, mint nevettem!

Olyan kiegyensúlyozott, nyugodt babám van,hogy néha el sem hiszem!:)