Most rossz anya vagyok?

CSukd be az ajtót, anyós maradjon kint. Mond meg neki ha nagyon muszály, hogy erre neked nincs szükséged, és kész, mármint hogy ott legyen.

Nekem is ikerfiaim vanna, és van egy 21 hónappal idősebb nővérük, tudom milyen nehéz velük, le a kalappal előtted. Ne akarj sokat, nem jó az a kicsiknek, és neked, és a férjednek sem ha elfogy az erőd. Amit muszály, azt csináld meg, hagyd a fenébe a felmosást minden nap. Én is nehezen főztem meg, ha nem lett volna a lányom, nem is eröltettem volna igazán, miatta kellett a főtt étel naponta. Főzz két napra, ahogy csak lehet. És anyós szavai meg egyik füleden be, másikon ki. Nagyon jól csinálod!!!!

Vigyázz magadra, hogy vigyázzhass rájuk!

Te lennél rossz anya, aki mos-főz-takarít és másfél hetes ikreket lát el?!?!?! NE viccelj már!

Nekem annó első babám volt rettentően sírós. GYakorlatilag a légy sem zümmöghetett, ha véletlenül elaludt, mert az kész csoda volt. És örültem, ha pisilni volt lehetőségem mellette, nemhogy főzni, enni, takarítani...

Anyósom 3 hónapig hordta nekem a kaját, hogy legalább azzal ne kelljen bajlódnom.

Szóval, két dologra koncentrálj: egyél-igyál eleget (ha segítséged nincs, akkor rendelj, vagy főzz olyat, amit akár egy hétig is tudsz enni /leves+pörkölt pl/) és legyél minél több időt a picikkel. Ez az időszak rettentően fontos az életetekben, minél többet szoptasd őket, énekelj nekik, beszélj hozzájuk.

FElejtsd el a takarítást. Mosni és vasalni pedig a babaruhákat muszáj, tudom, de a többit halogasd, amíg van tiszta ruha :).

Nyilván nem kell túlzásokba esni, de tényleg csak magadra és a babákra figyelj most. Ha már összeszoktatok, ráérsz a megszokott kerékvágásban takarítani, stb. Ha a babák véletlenül alszanak, aludj Te is!

Anyósnak pedig csak meg kell mondani, hogyha beszól, hogy valszeg, ha visszagondol fiatalkorára, akkor eszébe fog jutni, hogy neki sem volt könnyű, pedig egyszerre csak egy babája volt. ÉS lehet, hogy az anyósa nem hátráltatta őt, hanem segítette...

Kitartást és gratulálok a babákhoz!

Igen, próbáld valahogy kizárni az anyóst a képből. Ha esetleg ehhez nincs valamiért erőd és tegyük fel a férjed sem partner és segítőtárs a leépítésben, akkor esetleg tedd azt, hogy ha csönget, ne vegyél tudomást róla (mintha nem hallanád). Persze legközelebb szóvá is teszi majd, de legalább alkalom nyilik arra, hogy szóba legyen hozva a téma és elkezdődjön a "lavina". Mert sajnos nem fogja szó nélkül hagyni a banya, hogy az legyen, amit Te szeretnél és nehogymár kilegyen zárva az okoskodás lehetőségéből.

Sajnos az én anyukám a kioktatós, "mindentjobbantudós", persze jóindulatú és segítőkész is, viszont nem érzi a határokat. Szóval van egy érdekes stilusa neki is, ami a férjem nem tolerál. 8 hónapja szültem és finoman, de meg lett kérve anyum arra, hogy ne szóljon már bele mindenbe az ő "finom" stílusával. Nem is engedtük a kórházból való kijövetelt követő hétben hozzánk beköltözni, amiből akkora sértődés lett, hogy a 8 hónap alatt 3x látta a kisfiúnkat. Szóval nem könnyű olyan idősebb emberrel sajnos szót érteni, aki már képtelen változni, engedni..stb

Kívánom, hogy az anyósodat könnyebben tudd/tudjátok kezelni és sikerüljön helyre tennetek.

Neked pedig gratulálok az ikrekhez és csodállak az eddigi kitartásodért!