Szituációs játék!? Adva van egy 21 hós kisfiú és az anyuka:-)

Nem tudom hányas válaszoló volt aki mindenkit kioktatott arról hogy nem érti mit szenvedünk a körömvágással, de általában a gyerekek nem robotok, akiknek az agya arra van programozva, hogy mondod neki mit tegyen és ő szó nélkül teszi. A gyerek kifejezi nemtetszését, próbálja a szárnyait, a határait. Legalábbis a nagy része. Nem tetszik a legtöbbjüknek, ha olyan dolgot kell csinálniuk amihez nyugton KELL maradniuk huzamosabb ideig, vagy épp lefogják őket. Ez természetes. Vannak persze nyugodtabb gyerekek, nekem is van ismerősöm akinek a gyerek olyan mint egy kínai váza: leteszed oszt' ottmarad, de a legtöbb gyerek ennyi idős korban NEM ilyen. A legtöbb szeret felfedezni, és elpazarolt időnek tekint minden pillanatot, amikor kötelező dolgot kell tennie vagy engednie.

Aki szerencsés, és a gyerkőce nyugis, örüljön neki. De ne általánosítson egyetlen gyerek viselkedéséből az összes gyerekére, mert ez a legnagyobb hiba amit egy anya elkövethet: hogy a saját gyereke képére, mintájára könyvel el minden gyereket. Egyébként a gyerekek is változnak. EGyik gyerek egy bizonyos korban mindent hagy, csak ül és les, mert anya azt mondta hogy ülni kell és ennyi, egy másik korba átlépve meg nála is lehetnek még küzdelmek.

EGy biztos: egy anyának egy életen át tanul az ember. Ezt jó megjegyezni. Szuper édesanya nincs, aki minden gyereket überszupin tudna kezelni. Hogy miért? Mert minden gyerek más. Ennyire egyszerű.