Ti is újra és újra kimerültök? Sokszor délelőtt iszonyatosan fáradtnak érzem magam.9 hónapos baba anyukája.

hú nálam az éjszakától függ, ha 4 nél kevesebbet kelünk akkor már boldog vagyok és kipihent, ha többet akkor jajj aki hozzámszól :(

de délutánra kifáradok, jön haza a 3 éves és olyan szinten lefáraszt hogy 9kor kidőlök...

Én úgy vészeltem át ezt, hogy amikor aludt a baba akkor én is. De nálunk anyum segített a háztartásba, meg az anyósom!

Ők mostak, főztek, a párom meg takarított :)

Segítenek a takarításban, főzésben, egyetlen gyereked van és ki vagytok merülve? (akinek ikrei vannak plusz suli, annak nem szól a kérdésem). Akkor valamit nagyon rosszul csináltok.

Egyetlen babával itthon lenni kész szanatórium, 9 hónapos még kétszer alszik egy nap, nem értem, de komolyan... Ha más főz, más takarít, akkor mivel telik a napotok? Őszintén kíváncsi vagyok, mert ugyan nekem a napokban várható a harmadik babó születése (a nagyok 22 hónapos fiú, majdnem 4 éves lány)de így is marad időm amire csak akarom, pedig nulla segítségem van.

Ha ez segít, szívesen leírom.

Reggel 6 körül ébred a kisebbem (ha nincs szerencsém, akkor korábban), picit odabújik mellém, aztán kéri a kakaóját. Mire a kakaó elkészül, ébred a nagyobb is, ágyban kakaózás van nekik, nekem kávé, meg ilyenkor szoktam a mailjeimet átnézni. Ilyenkor reggel van egy szabad órám, mert a két gyerkőc szépen eljátszik.

Aztán mosakodás, öltözés, ha ovi van, akkor visszük a nagyot, ha nincs, akkor marad ő is velünk. Ha kell, bevásárlás, ügyek intézése, stb., aztán 11-re otthon szoktunk lenni, mert a fiam akkor már aludna. Eszik pár falatot, majd simán elalszik egyedül, nem kellek hozzá, sokszor csak azt veszem észre, hogy csönd van a szobában, magától ágyba bújik és elalszik.

Amíg alszik, én fölteszem az ebédet, megcsinálom a házimunkákat, van erre nagyjából másfél órám (ha nem kell vásárolni meg ilyesmi, akkor mire a fiamnak alvásidő van, elkészülök mindennel, tehát nekem is pihi van, olvasgatok, netezek, stb. ).

Másfél órát szokott aludni, utána ebédel, egyre megyünk a tesóért az oviba, hazafelé gyakran megállunk a játszótéren, vagy itthon kimegyünk a kertbe, ha rosszabb az idő, elfoglalják magukat idebenn, imádnak együtt játszani, de mondjuk amíg csak a lányom volt, akkor is eljátszott szépen mindig egyedül is.

Van, hogy inkább a játszótér helyett anyuékhoz kimegyünk a tanyára, lovagolnak, rohangálnak, vagy ha rossz az idő, idebenn rajzolnak, játszanak, szoktam nekik gitározni, énekelni, stb.

Késő délután még kimegyünk a kertbe ismét (vagy be se jövünk és eleve kinn is uzsonnáznak), én csinálom kinn a dolgokat (fűnyírás, locsolás, stb.), majd bejövünk, fürdés (ha az apukájuk hazaér, akkor ő fürdet, hogy legalább a gyerekekkel is legyen néha), addig én elkészítem a vacsorát (általában meleg vacsi van), lemosom a teraszokat, összepakolászom a széthagyott kerti játékokat, stb. Közös vacsi, vacsi után lehet kicsit mesét nézni, addig bepakolom a mosogatógépet, rendbe teszem a konyhát, általában a porszívózást se úszom meg, az étkezőben tuti szétszórnak dolgokat, meg amúgy is naponta szoktam porszívóznia gyerekeken kívül kutya és cica is van a lakásban.

Vacsi után fölviszem őket a szobájukba, még negyedórát elszórakoznak, akkor föl is szoktam mosni, meg ha még maradt valami megcsinálnivaló (teregetés, hajtogatás, ilyesmi) akkor azt is gyorsan megcsinálom. Utána fogmosás, bilizés, leülünk mesélni, majd ágyba, 10 perc alatt alszanak, fél kilencre csönd van a lakásban, én 11 előtt nem szoktam lefeküdni, ilyenkor van időnk egymásra is a férjemmel, vagy megnézünk egy jó filmet, néha kátryázunk vagy társasjátékozunk.

Főzni úgy szoktam, hogy praktikus legyen, hétköznap leginkább olyasmit, amit csak fölteszek és megfő magától, így azzal nincs sok gondom. Nagytakarítást minden héten eszközlök egy helyiségben, így egyszerre sosem kell sokat csinálnom és mégis normálisan néz ki minden. Napi porszívózás, felmosás nálam alap, de az nem tart túl sokáig (120 m2 a ház, nagyon max. félóra az egész, de inkább kevesebb).

Tapasztalatom szerint akkor halad minden jól, ha nem hagyok felesleges üresjáratokat, meg reggel nem arra kelek, hogy szalad a konyha. Este bepakolni a mosogatógépet pár perc, éjjel a gép elmosogat, reggel meg amíg várom, hogy elkészüljön a kávé meg a kakaó, kipakolom a tiszta edényt, így már mehet is bele a használt azonnal - ezért sose rumlis a konyha. Mosógép annyiszor megy egy nap, ahányszor szükséges, igyekszem szépen teregetni, akkor csak a legszükségesebbet kell vasalni.

Most már nagyon könnyű abból a szempontból is, hogy mindkét gyerekem átalussza az éjszakát. A nagyobbom háromévesen tette meg ezt először, a kicsi másfél évesen abbahagyta a szopit (félidős terhes voltam a harmadikkal, gondolom, az nem tetszett neki, bár annak idején a nővérét ilyesmi nem zavarta, egy évig szoptattam tandemban őket) és azóta átalussza az éjszakát.

Sose hagytam sírni egyik gyerekemet se, kendőztem velük, mellettem aludtak stb., én ennek tudom be, hogy hihetetlenül nyugodtak voltak és ma is azok. Másfél éves kora körül mindkettő magától és problémamentesen átszokott a saját ágyába, nekem nagyon bevált az együttalvás, szoptatni se kellett fölkelnem, csak kiszolgálták magukat, én meg alhattam nyugodtan. Talán ez is az oka, hogy sose éreztem magam kialvatlannak vagy nagyon fáradtnak.

Nem akarok senkit megbántani, de én sem értem, hogy akinek van segítsége, takarítanak, mosnak, főznek helyette, az mitől fárad el ...

Nekem egyenlőre csak egy Fiam van, 14 hónapos. De a "többemberes baba" kifejezést azt Rá találták ki. Kb. 2 hetes kora óta csak kézben van el, nappal 2x20 perceket alszik, éjjel 10 hónapos koráig 3-4x szopott. A nappalok úgy teltek, hogy amikor a cicimen elaludt, már azon kattogott az agyam, hogy mit fogok csinálni abban a 20 percben, amíg alszik. És ahogy felébredt,mindent abba kellett hagynom, illetve a karomon a Fiammal folytatnom. Éjjel pedig értelemszerűen nem tudtam egy jót aludni az állandó ugrálás miatt.

Segítségem gyakorlatilag nulla. Igaz, van Férjem, aki viszont orvosként, ha haza is jön, akkor alszik, nem is várom el Tőle, hogy bármit megcsináljon helyettem. Én főzök, mosok, teregetek, takarítok, még a süteménykészítésről sem mondtam le, hiszen annyira szeretjük ... A Fiamat minimum 2 órára viszem levegőzni minden nap. 2 szintes házban lakunk, ugye ezt rendben kell tartani, plusz itt a kert, amit szintén. Nagymamák nincsenek 2000 km-es körzetben, barátnők se, nincs bébiszitterünk, bejárónőnk.

Nem érzem ettől hősnek vagy mártírnak magam, rohadt fáradt tudok lenni, van, hogy szédelgek a fáradtságtól, mint most is. De úgy érzem, ezt vállaltam, amikor gyereket vállaltam, és ha mások segítségét venném igénybe, akkor nem érezném jól magam. Hangsúlyozom, hogy nem nézek le senkit, aki nem így gondolja, csak tényleg nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet, amikor valaki pár órát elvan a gyerekkel, és addig én pihenhetek ...

És nagyon várom, hogy összejöjjön a Kistestvér, akivel szintén nem lesz segítségem és valószínűleg még fáradtabb leszek.

Én inkább ki szeretnék élvezni minden pillanatot Velük, hiszen olyan hamar felnőnek! Aztán pihenhetek kedvemre ...