Babával kertes vagy társasház?

13 hónapos volt a fiam, mikor költöztünk.

Rémálom volt. Ilyen idősen kedvenc időtöltésük pakolászni, ami egy berendezett lakásban nem gond, na de minden dobozban turkálni... nem akartam, hogy egész nap üvöltsön, úgyhogy ha kivettük, valakinek foglalkozni kellett vele, így lassan haladtunk. Amire nagyon kellett figyelnünk, pakoltunk kocsikból ki, ajtók nyitva, nehogy szökjön a baba (fiam már járt akkor, de mászni is kimászik, ha úgy van). Jó volt, hogy kinyitottam az utazóágyat, addig beraktam, nem volt el, de olykor muszáj volt berakni, addig beszéltem hozzá.

WC ajtót folyton nyitva hagyta valaki, manóka meg ment volna mindenfélét bedobálni. :) Ráadásul többszintes ház, a biztonsági rács még nem volt felszerelve a lépcső előtt, úgyhogy erre is nagyon kellett figyelni, mert felfelé tudott menni, de bármikor eshet, és az azért nagyon komoly is lehet.

Nálunk csomagok mentek előre, mi a fiammal kevés cuccal utoljára.

Amúgy azóta kiválóan érezzük magunkat. Minden nap kint vagyunk a kertben, imádja a fiam. Én nagyon örülök, hogy sikerült kertesbe költöznünk, még ha több meló is van egy ilyen házban.