Egy jó barátnőm babája sürgősségi császárral született,1200 grammal. Mire lehet számítani? (Még nem voltam bent nála a kh-ban, csak telefonon beszéltünk, és nem nagyon akartam faggatni)

hát, hiába a sok jó példa, mégis bármi megtörténhet!

Nagyon sajnálom, ami történt!!!!

Ha azóta megtudtad, le tudnád írni, milyen fertőzés volt, hátha tanulhatnánk belőle? Lehet, hogy a baba is a fertőzés következményeként nem maradt életben?

nagyon nagyon sajnálom!

Sajnos mi is átmentünk ezen, 25. hétre született ikrekkel. Nekünk szerencsére megerősítette a kapcsolatunkat, beszélniük kell majd erről sokat egymással. Mi sokat veszekedtünk, sírtunk ezután, valahogy így jött ki a feszültség.

A barátok úgy tudtak segíteni, hogy sokat jártunk társaságba, az volt a jó, ha nem faggatóztak, de látszott rajtuk, hogy megértik a problémánkat, és tisztelettel fordultak felénk, hogy ilyenen kell keresztül mennünk. Volt aki azt is mondta, hogy a példaképei lettünk, hogy milyen erősek vagyunk. Ez persze talán túlzás, de akkor nagyon jól esett. Az is nagyon sokat jelent, hogy vittek ki gyertyát, virágot a babáink sírjára. Összejártunk kártyázni, iszogatni, kávézni akkor sokat, mindig el tudták terelni a gondolatainkat.

Viszont voltak, és vannak még mindig nagyon idióta beszólások. Hallottunk pletykákat, hogy miért lettek koraszülöttek a babák, hát cifra történetek voltak, a férjem nem is mondta el mindet amit hallott. Még a baráti körünkben is volt, aki nem éppen az igazat mondta tovább, hanem kiszínezte a történetet.

A másik, mikor valaki a saját fájdalmára vetíti ki a dolgot, hogy neki mennyire rossz volt ez, és erről panaszkodik nekünk.

Még érdekes kérdés: "Még mindig rossz, ugye?"

és: "Téged annyira nem viselt meg, mert nem látszott rajtad..."

Legyetek ott velük, de ne legyetek tolakodóak, ezzel nagyon sokat tudtok segíteni!