Teljesen kiszipolyoz a gyerekem, ti is szoktatok így lenni?
Tudom, hogy jön a foga, meg front van, meg mittudomén, de mostanában úgy el vagyok kenődve, mert mindenért csak nyivákol, meg picsog, nem csinálhatok semmit, mert nem játszik el, ha nem ülök mellette. Pisilni sem tudok nélküle, mert játszik a szobába, mondom, hogy csak pisilni megyek, de már pattan is föl és jön utánam. Ha reggel mosakszom, fogat mosok, hiába adom a kezébe az ő fogkeféjét, 1 percig el van vele, aztán lóg a lábamon és ordít. Ha mosogatni próbálok, ugyanez. Nagyon értelmes, doki szerint túlzottan is :), lehet ez a baj, mert több mindent szeretne csinálni agyilag, mint amit fizikailag tud. 15 hós lesz.
Néha ti is elszomorodtok, vagy nálatok nem így mennek a dolgok?
Én csak azt látom, hogy másoknál minden oké, főzni tudnak, eljátszik a gyerek, nem sír...
Sokszor azt gondolom, hogy olyan sírós gyerekem van, pedig mások meg azt látják, milyen jó baba és nyugodt. De itthon, velem nem, mindig csak cicizni akar, mert unja magát, pedig játszok vele sokat, meg mondókázunk, énekelek, de nem köti le.
Ja, és senki más nem jó neki, se apa, se mama.
Nagyon ismerős. Én azt szoktam csinálni, hogy ha nagyon nem bírok vele, hogy megy a hordozóba a hátamra és közbe csinálom a dolgom. Ez be szokott válni, de rendszeressé se akarnám tenni.
Amire gyanakszom még: másfél éves kori szeparációs szorongás
Jövő heten lesz 15 honapos a lanyom, és ugyanez van nalunk is. Amint megmozdulok, mar megy is a visitas. Nem sírás, mert ez nem az. borzasztó, meg pisiles közben is sokszor az ölembe akar ülni. Nalunk a megoldás az, hogy kimegyünk. Kint elvan nélkülem is. Bent sajna nem.
Ötletem nincs, gondolom majd elmúlik. Van benne valami, hogy ez is a szeparacios szorongás lehet.
Jó hinni, hogy a gyereknevelés egy rózsaszín köd, de szerintem az anyukák 99%-a látja, hogy ez nem így van. A gyereknek vannak rossz napjai, az anyukának vannak rossz napjai.
Napi 24 órás szolgálatban vagy, az anyaságból nem lehet csak úgy kizökkenni, és igenis van, hogy az ember kikészül.
De ez nem baj, nem lehetünk mindig a csúcson.
Lányom az első 7 hónapját végig üvöltötte. Nem túlzok, olyan napi 12-14 órát bőgött végig. Nem is tudom hányszor voltunk vele kórházban, mert nem vett levegőt közben és iszonyatos volt az egész, nagyon sajnáltuk és közben az idegeim "kitekeredtek".
Most már másfél éves, nem sír annyit, de ha elkapja őt valami hullám, akkor egyfolytában nyöszörög. Mint egy kismacska, akinek egész nap húznák a farkát. Na ilyenkor tökre kivagyok. Nem értem, és néha nem tudom kezelni, legszívesebben én is nekiállnék nyávogni.
Na ez van. Anyukák vagyunk, tökéletlenségekkel, néha baromi sok türelemmel, aztán meg megannyi türelmetlenséggel.
Én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a gyerek fel fog nőni, és a kis nyöszörgés lehet még hiányozni is fog. De a babamosoly, a kicsi léptek, az aprócska simogatások mindenképpen hiányoznak majd, azt pedig csak most tudják nekünk megadni, 15-20 év múlva meg csak nézhetsz... :)
Na szóval, élvezd ki, amennyire lehet, amennyire képes vagy, és lépj át azon, ha kivagy. Inkább a gyerek készítsen ki, mint a társadalmi rendszer, vagy a munka. :)
Ja, és látszik mennyire szereted. Egy nőnek, aki nem szereti a gyerekét, fel sem tűnik mit csinál, mennyit nyöszörög a gyerek, mennyit kell vele foglalkoznia, mert magasról tesz rá. Az ilyen anyák élete sokkal rosszabb, mint a tiéd.
Nálunk is ez van, ha nem megyunk ki. Ugyhogy rengeteget tartozkodunk az udvaron . Szinte csak aludni jár ba ha jo ido van.
16 hos kislány anyukája
Kicsit off:
Az lehet,hogy ez a szeparációs szorongás hamarabb is kialakul?Mert a lányom 9 hónapos múlt,de ugyanezt produkálja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!