3 hónapos kislányomnak 3 cm-es vesetágulata van. Panasz mentes, jól fejlődik és a veséje nem károsodott még is műteni akarják. Szeretném elkerülni a műtétet. Tud esetleg valaki valamit erről?

Szia! Az én kislányomat hat hónaposan műtötték veseüregrendszeri tágulattal, születése környékén neki is olyan 3 cm-es volt körülbelül. Szintén panaszmentes volt,szépen fejlődött, soha nem volt húgyúti fertőzése vagy láza, a vesefunkciója is tökéletes volt - ezt rendszeresen ellenőrizték izotópos feltöltéssel is. (Ha nincs az ultrahang, lehet, hogy évekig ki sem derül ez az eltérés!) Mégis meg kellett műteni, mert az egyik vizsgálat azt mutatta, hogy teljesen elzáródott az egyik veséje (ez okozza ugye a tágulatot), nem reagált a vízhajtóra. Ha nem műtik meg időben(márpedig nem műtenek indok nélkül!), akkor nem csak a vesefunkciója romolhat, hanem le is állhat a veséje. Én ezért azt mondogattam magamnak vígasztalásként, hogy inkább egy műtét csecsemőkorban, mint hogy utána legrosszabb esetben egy vesével kelljen élnie (bár állítólag ezzel sincs semmi gond). A mi sebészünk egyébként három hetes (!!!) babát is műtött már ugyanezzel,sikeresen. Ráadásul a kisebb babák jobban viselik a műtéttel járó fekvést, mint pl. a totyogók. Úgyhogy én nagyon örülök neki, hogy túl vagyunk rajta és azóta is teljesen jól vagyunk! Egyébként itt írtam bővebben a műtétről:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Jó egészséget Nektek és kérdezz nyugodtan, ha bármiben segíthetek.

Hű, teljesen pontosan nem emlékszem, hogy hány órával a műtét előtt ehetett utoljára. Anyatejes volt, a műtét előtti napon be kellett menni vérvételre és akkor magyarázta el az altatóorvos, hogy mikor szoptathatom utoljára. Az rémlik, hogy másnap kb. reggel 8ra volt kiírva a műtét, egy órával előtte kellett odaérnünk és mintha éjfél körül még szophatott volna. De az is lehet, hogy még később is kaphatott, nem tudom már, de egyáltalán nem volt nyűgös, éhes közvetlen a műtét előtt. Szerintem az ilyen pici babákat pont emiatt is veszik előre a műtéti rendben.

Ha a hangulatára gondolsz, az már a műtétet követő napon olyan volt, mint egyébként, játszott a csörgőivel, mosolygott a szobatárs-gyerekekre, stb. (Aznap még ment bele az altató, fájdalomcsillapító, de mintha éjjel már szophatott is volna). Persze meg kellett szokni (leginkább a szülőnek!), hogy ki van kötve a keze és csövek lógnak belőle, nem emelgetheted pelenkázáshoz, böfiztetéshez, de őt ez bármennyire is hihetetlen, de egyáltalán nem zavarta (tudott vmennyit mozogni azért). A lényeg szerintem, hogy bent lehetsz vele éjjel-nappal,- mi azért is úsztuk meg ilyen simán, mert pl. a szoptatásban semmi nem változott: éjjel-nappal kb. három óránként kapta az anyatejet, mint otthon. (Más kérdés, hogy az ő fekvő pozíciója miatt irtó kényelmetlen volt a rácsos ágyán áthajolva szoptatnom...).

A legjobbakat kívánom Nektek és nyugi, nagyon jól fogja viselni, elfelejtitek majd az egészet és sokkal jobb most túlesni rajta, mint később:-)!!