Ti is röhögve csináltatok gyereket?
Bocsi, de a fél éves lányom egy igazi vigyori, nincs olyan fű-fa-állat-személy, akire ne tudna órákig vigyorogni (ami azért rémisztő néha, mert nem értem, mi olyan kurv* vicces egy félig kirohadásban lévő fenyőfán, de legalább a gyerek jól szórakozik és ez a lényeg), és éppen ma kaptam meg egy éltes, felnőtt gyerekes anyukától, hogy idézem szó szerint: "röhögve csináltátok ezt a gyereket, hogy mindig ilyen jókedvű?"
Ez nagyon megtetszett. Szóval, ki csinált még itt rajtunk kívül vidáman gyerkőcöt? :)
Az én lányom meg az első fél évét végigbőgte és végigordította, pedig esküszöm nem sírtam és még csak nem is ordítottam szex közben. :)
Azóta mondjuk egyfolytában nevet, mindenen. Most már másfél éves, és iszonyatosan jókat kacag. Biztos rájött anya mégis élvezte anno... :D
Hát ez is egy jó mondás, de értelme nem sok, viszont jól hangzik és van mit mondani, ha szembejön veled egy nevetős gyerkőc. :)
Ezt már én is hallottam, és az én lányom is nagyon vigyori, de szerintem nem azért, mert anno nevetve csináltuk. :)
A babák többsége amúgy tökre tud örülni furcsaságoknak, mert ők még látnak benne valamit, amit már mi rég elfelejtettünk.
Lányom kedvence kicsinek a szárított pirospaprika volt. Kacagott, nevetett rá, le akarta tépni a falról anyósoméknál. Meglátta és sikongatott neki. :)
Mi be voltunk egy "kicsit" csiccsentve apával,amikor készült,lehet ezért van ilyen jó kedve mindig...:D
de ő is állandóan jókedvű,nevetgélős.
Mi szó szerint a földön fekve röhögve :) :D :D
És ő is állandóan vigyorog :)
Nekünk a kisebbik lányunk még nincs 3 hónapos,de ő is folyton mosolyog. Nagyon jókedvű baba. :)
Ahogy hozzá szól valaki,már fülig ér a szája,és magyaráz vissza..:)
Most is míg csináltam a nagynak a reggelijét,ő ott magyarázott az ágyán,pedíg már tök álmos volt..:)
Na, ezt még nem hallottam, de nagyon jó! :D
És van benne valami. 6 hós kisfiam is igazi vigyorgombóc. :D És valóban szakadtunk a röhögéstől, mikor készült. Én már egy kicsit rágörcsöltem a babagyártásra, így gyertyaállásban próbáltam a jó irányba terelni a "kisfickókat". Csak éppen, mindig eldőltem, mint egy bot... Erre jött apa és megpróbálta visszahúzni-vonni a lábaimat a falra, persze így mindketten dőltünk-borultunk, talán még az ágyról is leestünk és fulldokoltunk a röhögéstől... :DDD
Hát, így készült a mi kis vigyorink!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!