Este a szülőknél vagyunk és kártyázunk, elkezd sírni a lefektetett 1 éves, anyuka azonnal rohan. Tényleg így kell ezt csinálni?

Kedves Kérdező,

Igen,ezt mi Anyák így csináljuk.Nem azért mert ezt így kell,vagy ez a protokoll,hanem mert ez egy ösztönös dolog.Írtad,nincs gyereked,majd ha lesz akkor neked is fog ez működni,mert belénk van kódolva,hogy a csemeténk élete első éveiben ki van szolgáltatva,magatehetetlen,mi Anyák vagyunk Nekik a túlélés,és igen,minden pisszenésre,sírásra csapot-papot hagyva mejünk és megnézzük,hogy miben lehetünk segítségére.Egy kívül állónak csak annyi jön le,hogy már a nyafogásra is szaladunk a gyerekhez,de a mi agyunkba az is megfordul,hogy csak annyi ereje van jelezni,hogy fuldoklik,rosszul van.

Egyszer Te is Anya leszel és akkor meg fogod érteni,hogy miről beszélünk.

Annyit még hozzáfűznék,hogy az 1 évesek,olyanok,hogy 20 centinél távolabb nem nagyon találod az anyjától,folyton ott vannak valahol körülötte,így éjjel is ha ébredezik biztos,hogy érezni,hallani akarja a közelségét,még ha félálomban is.

Felbőg???Nem tehénről beszélünk. Sose tudnám ezt a szót használni egy babával kapcsolatban. Na mindegy.

Igen én is bemegyek megnézni hogy mi a baja. Általában csak rosszul fekszik vagy a cumija esett ki. Odaadom neki, és alszik tovább. Ha nem mennék be, akkor lehet órákig se lehetne megnyugtatni. Születése óta így csináljuk, nincs elrontva, evésen kívül nincs fent éjjel hosszabb idejig. Majd ha lesz babád, akkor írj azért ide h mit teszel ha felsír a babád, sokan kiváncsiak lennénk rá.

Én pl. azért megyek be hozzájuk első sírásra pisszenésre mert tudom, ha hagyom sírni annyira belelovallja magát hogy minden egyéb program fuccsba megy.

Ugyanígy voltunk múltkor mi is, átjöttek ismerősök kártyázni és én is felugráltam, biztos rólam is ez volt a vélemény:)) De én vagyok a gyerekeimmel évek óta, én tudom hogy ha felsírnak annak OKA van és ha figyelmen kívül hagyom akkor csak "magam alatt vágom a fát" mert nem fogják beletörödve abbahagyni így meg csak egy perc, felszaladtam visszaadtam az alvós kutyát, cumit stb.t és jöttem ki.

Ha hagyom őket percekig ordítani, nincs az az isten hogy nyugodtan visszaaludjanak.

Talán ez az ismerősöd is így van vele.

Pedig ez tényleg teljesen egyértelmű.

Az én fiam most 2 éves, jó alvó. Ha felsír éjjel, rohanok, mert nem szokott, hülyeségből nem kezd el bőgni az éjszaka közepén.

Ha csak nyöszörög, mocorog, természetesen nem megyek be, nem is mindig veszem ki az ágyból, lehtöbbször elég, ha látja, ott vagyok, és megsimogatom.

Legutóbb hőemelkedése volt, köhögött. Hallottam, hogy sírdogál, rohantam be, összehányta magát.

Ez mondjuk egy extrém eset volt, de ettől függetlenül egy éjjel egyedül alvó, felsíró gyereket megvígasztalni nem "a széltől is óvás".