Anyukák, ti hogy viselitek, amikor mások bele akarnak szólni, hogy mit hogy csináljatok a babátokkal?

:D hát akkor miért foglalkozol vele? Idegesítő az ilyen persze, de te ismered a babádat jobban, hiszen te vagy vele nonstop.

Talán ő így próbálja kompenzálni a gyerekhiányt.

Finoman helyreteheted, h te miként gondolod, hogy jó a babádnak. Aztán vagy veszi a lapot... vagy nem.

Nekem egy ilyen "barátnőm" volt, neki sem volt gyereke.

Mindig mindent jobban tudott, és néha már sértő volt amiket mondott. Akkor szakadt meg a kapcsolatunk egy időre, amikor 4 hónapos lányom kórházba került, és mikor jöhettünk haza a barátnőm átjött hozzánk, és mondta, hogy ne tápszert csináljak a babámnak, hanem neki adjak enni, mert éhen hal. S nem viccelt...

A sok-sok beszólása tönkretette a kapcsolatunkat, pedig sokszor egyáltalán nem szóltam vissza neki.

Amúgy ő később bevallotta, mikor összefutottunk, hogy baromi féltékeny volt rám, hogy már babáztam, míg ő nem. De alapvetően beszólós volt mindig is.

Vannak ilyen emberek, és sokszor azért nem szabad haragudni rájuk, mert a háttérben lehet, hogy nem egyszerűen csak beszólogatásról van szó, hanem valamilyen lelki problémáról, fájdalomról. Barátnőmnél egyértelműen ez volt.

Mindig van valaki, aki meg akarja mondani a tutit a gyerekkel kapcsolatban. Nekem volt anyósom ilyen (mármint már nem anyósom, de még él), mindig valamit hozzáfűzött, legyen az akármilyen apróság. Mondtam, hogy hathónapos koráig csak anyatejes lesz, mert volt tejem bőven, és mindig jött a teákkal meg egyebekkel, hogy az föltétlenül kell a babának. Mikor kezdtem hozzátáplálni, akkor hiába mondtam, hogy ezt vagy azt még nem adok neki, mert nehezen emészthető vagy mert puffaszt (káposzta, borsó, paszuly, stb.), hát, szerinte egy kicsi nem árt... Vagy túl sok ruha volt rajta, vagy nem elég. Hol túl kövér volt a baba, hol túl sovány.

Egyszerűen kevesebbet vittem oda, és mindig odafigyeltem, hogy nehogy mégis valamit becsempésszen, mert szerinte az kell a kicsinek. Mindig határozottan elmondtam (és nyugodtan, bár néha falnak tudtam volna menni az idegtől), hogy nem, én nem így akarom. Nem tűröm jól én sem, és ez nem az a helyzet, amikor tanácsot kér az ember, hanem amikor folyton ötletelnek egyesek, azzal a háttércélzattal, hogy te nem csinálod jól.