Gyermekem megtanult, járni, már a szaladást gyakorolja, és néha szó szerint orra bukik. Lehorzsolta a kis nóziját, is. Hogy vészeltétek át ezt az időszakot?

Tudomásul vettem,hogy ilyenkor esnek-kelnek. Nem kell odafigyelni rá,amikor elesik. Akkor fel kel magától is,és csak akkor sír igazán,ha nagyon fáj neki.

A fiam,amikor elesett,szétnézett mindig. Ha látott bennünket,akkor éktelen ordításba kezdett. Ha nem látott senkit,akkor szó nélkül felkelt.

Amit mindenképpen meg kell tenned hogy a lakás biztonságos legyen. föleg kiáló éles dologktól kell véddeni, de ennyi.

lányom a nyaralásunk felénél eset orra a betonon, a képek nagyrézsén egy óriási seb van az orrán.

most másfél már le´nyegsen ritkábban van a fején lila folt.

Ilyenkor ez van,sajnos borulnak,esnek,kelnek...

Kinövik,jobb tanácsot nem tudok adni,mert lekötözni,kirakatba rakni nem tudjuk őket.

Az enyém is kék-zöld foltos fejjel diszeleg és néha fel van hasadva a kicsi szája is:(

Na én is teljesen kivoltam az első nagy esésnél. Brutál seb lett az orrán, és a homlokát is beverte. Nagyon gondolkodtam, hogy még egy darabig nem is fogom engedni a lakáson kívül szaladgálni, inkább marad a babakocsizás. Aztán rájöttem, hogy azért túlzás, csak nagyon oda kell figyelni. Mindig mellette voltam, igyekeztem elkapni. Aztán megtanult utcán is elesni úgy, hogy ne fájjon. 13 hónapos, most már ritkán esik, akkor sem olyan nagyot.

Ja és igen, ha nem nagyot esett, nem kell neki jelentőséget tulajdonítani. Én mindig mondom neki, ez nem is fájhatott annyira, nem volt ez semmi, és különben is, ott repül egy madár, ott fut egy kutyus, akkor máris elfelejti. :)

Belerázódik az ember. :) A lényeg, hogy Te ne kezdj kiabálni, hogy jaj istenem!, meg hasonlók, mert akkor a babád is megijed és abból van csak igazán sírás.

Én mindig felsegítettem, ha kérte és megbeszéltük, hogy volt egy puff, de minden megy tovább. Ritkán sírt és komoly baja sosem lett, szerencsére, de esni sokat, esett. :)

Most 1,5 éves és tegnap a kismotorral kétszer akkorát esett, hogy lehorzsolta a homlokát és az orrát is. Szó szerint átfordult a motoron és a végignyalta a betont, mindezt úgy, hogy persze száguldozott.

Nagyon megijedtem, de nem mutattam, sírt is a fiacskám. Azt hittem többé rá sem ül majd. De persze mindkétszer legfőképpen azért sírt, mert el akartam tenni a motort. :)

Szóval kitartás, és nyugi! Lesz még ilyen borulás ezer.

Hol van még a kétkerekű bicikli, a fára mászás és társai?! :)