Csak negem zavar hogy ilyen a ferjem?
Ket fiunk van egy nagy 6 eves es egy pici fel eves baba. A ferjem a picivel semmit nem tud kezdeni, pedig mar vegigcsinaltuk egyszer a dolgokat a naggyal. Egyedul furdetni segit, de nem kepes felvenni ha sir en meg mondjuk epp a nagynak segitek valamit, csak kiabal hogy nem hallod hogy sir a gyerek?? Ha elmegyek furodni megkerdezi, hogy muszaj?? Arra 20perc nyugira szulsegem van a kadban es addig nem bir el ket gyerekkel. A nagyot egyedul rendesen ellatja vele tud foglalkozni, de a picire azt mondja nem lehet vele mit csinalni. Erdekes en nagyon jol le tudom kotni, csak hat igy o is lekot engem annyira, hogy szegeny nagyfiura csak minimalis idom van. Kezd is meglatszani a viszonyunkon sokszor olyan sertodott velem. Az meg egyenesen ciki hogy az anyam aki nem is velunk lakik jobban ismeri a babankat mint az apja, es jobban el is van vele. A kicsi eleg anyas( persze mert mindig nekem kell vele mindent csinalni, csak akkor hagyhatom vele, ha elaltattam elotte) es fejemhez vagja hogy elrontottam mert mindig vele vagyok. De hat konyorgom kivel lenne ha az apja nem bir foglakozni vele?
Ne ertsen senki se felre en nem a labamat akarom logatni mig o babazik, csak olyan fura, hogy miert nem tud az apa ugy orulni a babanak, mint az anya? Nekem minden kis mozdulata erdekes, izgalmas o meg elintez mindent egy aha-val, es megy a dolgara. Pl nemreg ejjel kellett szivnom az orrat es ram szolt hogy ne zajongjak mert o nem tud aludni. Mondtam hogy a baba beteg erre o elfordult es aludt tovabb. Masnap kerdeztem hogy o nem is izgult? A valasz:tudtam hogy te megoldod. Szoval nekem az faj, hogy nem ertem hogy tud ilyen erdektelen lenni.
Most hogy bejott a jo ido vett egy motort es minden hetvegen motorozik mi meg kinlodhatunk harman a lakasban. Nem erti azt se hogy felek hogy valami baja esik. O megteheti azt hogy gondol egyet es azt csinalja ami neki jol esik, de nekem mindig elobb arra kell gondolnom mi van a gyerekekkel aztan johetek csak en. Mindig azt mondja o csak hetvegn tud kikapcsolodni mert hetkoznap dolgozik, en meg itthon vagyok egesz nap. Csakhogy nekem nincs hetvege sem. Vagy csak en vagyok hisztis a hormonok miatt?.
hétköznap nem jár el de hétvégén egy napot tuti nincs velünk nem is ez a baj, csak a cross motorozás az erdőben ugratások stb kicsit veszélyes hobbi egy kétgyerekes apának, és utálom hogyha nem számol be róla merre jár, főleg ha nem jön akkor mikorra ígérte.Meg azt hogy szombat reggel kinéz az ablakon és közli, hogy de jó idő van akkor ÉN ma motorozni fogok. Én csak féltem és nem az a baj hogy megy csak az hogy megy. Nekem meg hetekre előre be kell jelenteni hogy fodrászhoz szeretnék menni.
De tényleg csk azért tettem fel a kérdést mert az én környezetemben nem ez az általános. Apukák gügyögnek, babakocsit tolnak, etetnek, altatnak, dolgoznak...de akkor ezek szerint nem ő ilyen egyedül. Gabka a te férjed emellett gondolom azért nem vágja a fejedhez hogy persze de könnyű neked, mert te egész nap itthon vagy és nem kell semmit csinálnod??
Amúgy én is azt gondoltam, hogy ó én már rutinos leszek jövök megyek majd a babával, erre tele voltunk egészségügyi gondokkal, (valószínűleg ezek miatt kicsit tényleg el is kényeztettem ezt beismerem) utálja a babakocsit a hordozókendőt, a kiságyban csak aludni hajlandó, neki vagy a földön jó vagy a kezemben. szóval nem nagyon járok vele kávézóba, de barátnőmhöz elmegyünk azért néha. Ja és oké hogy én szervezek mindent de utána abba is beleköt mert neki ugye mindegy csak csináljam én, de ha benne vagyunk akkor már miért így van meg úgy van, és látványosan végigunja az egészet. Az apját pl kifejezetten nem bírja elviselni, mert meg meri kérdezni szerencsétlen hogy hogy vagyunk, mindig összeveszik vele a semmin, én meg tök jókat beszélgetek vele rendszeresen, tök normális apósom is meg anyósom is.
Ez van. Én csak azt sajnálom hogy nem tudja sokszor miről marad le a gyerekekkel kapcsolatban.
Egész nap oviban van a nagyobbod? Mert akkor esetleg megoldás lehet, ha ebéd után hazahozod. Akkor több időtök jut egymásra hét közben, ha ez a gond. Nekem is jár oviba a lányom, de nem alszik ott, pont azért, hogy ne legyen egész nap nélkülem. Nekem is nagyon hiányozna. :-)
Abban igazad van, hogy az én férjem nem mondja soha, hogy nem csinálok semmit itthon. Sőt, pár hónapja beteg voltam - olyan durván, hogy a rengeteg hányástól kiszáradtam, infúzióztak, stb. , csak azért nem dekkoltam a kórházban, mert az intenzív főorvos jó barátunk, kiadta az infúziót, bekötött egy branült állandóra, stb., szóval segített, hogy itthon lehessek - és akkor két nap után azt mondta a férjem (pedig anyukám hozta a kaját, meg leginkább ő volt a gyerekekkel, csak két olyan nap volt, amikor az apjukra maradt minden, főzést kivéve) hogy szivem, én semmi pénzért nem csinálnám azt egy nap, amit te! Ezen mondjuk jót derültem, mert - gondolom, gyakorlat kérdése - nekem ne tűnik túl vészesnek a helyzetem, sőt, nagyon élvezem hogy itthon vagyok és mindenre van időm. :-)) Talán nálatok is az a megoldás, hogy apa egy napot fullban töltsön el a gyerekekkel hármasban. De azért várj, míg a kisebb is megnő egy picit, pár hónapost még én se szívesen bíztam volna apára. :DDD
A crossmotoros soha fel nem növő apukáról én is tudnék mesélni, de nem fogok, mert úgyis én vagyok az aki rosszul csinálom, elkényeztetem, hisztizek, stb.
Hajrá Miskolc:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!