Mit csináljak, hogy türelmesebb legyek és ne idegesítsen fel fél perc alatt a gyereksírás?

"sorstárs" vagyok, tényleg sokat jelent, ha kicsit kimozdulsz és valaki már vigyáz a picire...

Amúgy ne akard felkötni magad e miatt, piszok szar érzés, tudom, de sajna manapság nem készítik fel az anyukákat, hogy akár ilyen dolgokat is kiválthat a gyereksírás, ha az anyuka már kimerült...Tudni kell kezelni, és mikor jön a "dühroham" inkább kimenni a szobából, akár csak 1 percre míg elszáll a köd...nekem ez segített sokszor!És hamar helyrebillen az ember agya, viszont hamar el is tud szállni sajna...

Hát, ötletet, tanácsot én sem tudok adni, viszont kicsit megkönnyebbültem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem viseli jól a gyereksírást. (Pedig lett volna időm hozzászokni:hasfájós volt, aztán jöttek a fogak, most 20hónapos és igazi hisztigombóc.)És a sírása sem átlagos gyereksírás!Még a dokik is meglepődnek, hogy olyan hangosan erőszakos sír, hogy egy disznóölés koplett repertoárját előadja!

Na, a vigasztalásod helyett "magamat vigasztaltam", bocs...Szóval, valószínüleg most még tényleg azért sír, mert fáj valami, akar valamit, amit nem tud elmondani, próbálj erre koncentrálni, hogy "jajj, szegény, mi baja lehet, biztos fáj neki.." és akko a méreg helyett lehet, hogy a "sajnálat" önt el, és tudod vigasztalni.

Na, viszont annál a hisztizős-akartos-örjöngős sírásnál, hogy mire kéne odafigyelni, hogy ne a vérnyomásom emelkedjen...még magam is csak tesztelem...

Mindenesetre kitartás, türelem, MagneB6...:-)

Látod sok a sorstárs.

Nekem most halmozódott a dolog. 2 évesem dackorszakol-rengeteg a hisztis sírás, dühroham. A 3 hónaposom meg szegény hasfájós. Így minden napra kijut agy adag sírás.

Önmagam nyugtatására a levegőt szoktam "használni" :), jó nagy levegőt szívok be az orromon keresztül és kifújom a számon át. Ennyi. Ezt úgy 3szor egymás után, vagy többször. Megesik, hogy a gyerekre fújom ki direkt a levegőt, mert attól ők még meglepődnek, és visszatartják egy kicsit a levegőt - addig nem tud sírni (ez egy pillanat), de épp elég, hogy ő is kiessen a szerepéből. Az esti, éjszakai sírásokat víz itatással szoktam leszerelni. Magamat meg megnyugtatni vele.

Többet nem tudok én sem. Kitartás, és inkább hagyd ott a picit egy időre míg lenyugszol. A másik szobában már úgyis megsajnálod és visszamész hozzá.

Ja és ne magad marcangold miatta!!!

Szedjél magne B6-ot, remek feszültségoldó, nálam bevált.

Szintén sorstárs, jelenleg fogzó babával.

Az önnyugtatáson túl én arra is bíztatnálak, hogy próbálj meg jobban odafigyelni a babádra. Az sem rossz, amit feljebb javasoltak, hogy időnként próbálj kicsit lazítani, feltöltődni, ha ilyen típus vagy és szükséged van rá - de amikor viszont együtt vagytok, legyél egy kicsit nyitottabb szerintem. Tudom, ellentmondásos a helyzet, de én kicsit azt érzem, hogy nemcsak a bezártság miatt vagy frusztrált, hanem esetleg a bizonytalanság miatt is..? Írod is, hogy nem tudod, miért sír, ebből gondolom.

Persze egyikünk se úgy születik, hogy vágja a gyereksírás értelmét vagy ismerné a babája összes szokását; de ezt csakis menet közben, sok odafigyeléssel és türelemmel lehet megtanulni. Ha gondolod, olvasgass ilyen témájú írásokat pl. a neten, hátha kapsz valami jó ötletet, vagy magyarázatot arra, amit épp nem tudsz hova tenni a piciddel kapcsolatban.

Ismerős egyébként a helyzet, én mondjuk nem ideges voltam, inkább kétségbeesett, hónapokig az elején. Köszönhetően annak, hogy alapból nem a saját gyerekemre való figyeléssel indítottam, hanem azzal, hogy mindenféle elképzelésekhez próbáltam őt hozzáidomítani. Ettől persze ő is kiborult, és az én anyai önbizalmam is a béka feneke alá esett. Mondjuk nekem szemszer a kötődő nevelés megismerése segített sokat ezügyben, de bármi más, számodra hasznos gondolat is jól jöhet.

Kitartás!

Hm, Suttogó... Bár a második része talán már kevésbé problémás, mint az első.. legalábbis nekem. :)

Mondjuk az mindenképp jó, ha ilyesmit meg tudsz különböztetni, én ezt anno nem tudtam. Igaz, nem is volt rá szükségem, mert én nem a sírás típusából indultam ki sose, hanem abból, hogy a lányom helyébe képzeltem magam (bár ezt talán a Suttogó is javasolja valahol). Vagyis, én is végigcsekkolom először a legkézenfekvőbb dolgokat, aztán ha pipa, akkor jöhetnek a tágabb összefüggések. Nem tudom, te mennyire vagy jártas a témában, én sokat olvasok a babák fejlődéséről és rengeteg fontos dolgot tanultam már eddig is. Sokszor teljesen távoli okok álltak az én lányom adott viselkedése mögött is, mint amit én kezdetben gondoltam...

Pl. újabban nem alszik délután. Hát, még 4 évnyi önfejlesztés után is beletelt vagy 2 hétbe, mire rájöttem, hogy azért, mert megint beszédfejlődési ugrásnál jár és annyira pörög a kis agya, hogy nem tud kikapcsolni. Először persze én is a nyilvánvaló okok keresésével kezdtem, de aztán csak összeraktam a dolgokat. És ugyanez volt akkor is, amikor az előző dackorszakánál jártunk. Komoly hisztiket vágott le, persze mindig házon kívül, séta közben; idővel már nem is volt olyan jó kimozdulni, mert tudtuk, hogy cirkusz lesz.. na, ilyenkor párszor én is megrángattam szegényt, amiért én is utáltam magam. Aztán alaposan elgondolkodtam, hogy mi van, ha csak én értem őt félre, vajon mit is akarhat ezzel jelezni.. persze akkor is kommunikációs gondjaink voltak, mint utóbb kiderült. Amint megértettem, hogy min megy keresztül és változtattam a viselkedésemen, rövidesen ezek a hisztik is elmúltak (meg persze az ő beszéde is fejlődött közben). Szóval nem mindig jó leragadni a látványosabb dolgoknál.

Mindezt csak azért írtam, hogy lásd, idősebb korban se olyan könnyű, de ha odafigyelsz a gyerkőcre és megpróbálod kilogikázni, mit szeretne, máris félsikered van. Láss messzebbre néha. :)