Első babás kismamák, nektek nincs olyan félelmetek (nálam főként lefekvésnél jön elő), hogy majd ha éjjel sír a baba nem fogjátok tudni megnyugtatni?

Az elsőnél előre nem volt ilyen félelmem, inkább menet közben jött csőstül a katyvasz. :)

De aztán utánaolvastam a dolgoknak és rájöttem egy csomó fontos összefüggésre - ilyen szempontból (is) ajánlom neked az ún. kötődést segítő nevelés elméletét és gyakorlatát. (Sokfelé találsz erről is olvasnivalót a neten.)

Röviden csak annyit, hogy ez a fajta felfogás nagy hangsúlyt fektet a baba megfigyelésére és az ő jelzéseinek megfelelő reakciókra. Ez kezdetben elég nehéz lehet, pl. a sok előre elképzelt vagy tanácsként kapott nevelési elv miatt is, viszont a gyakorlatban nagyon jól segíti a gyerkőcöd megismerését és a saját kompetenciaérzésed fejlődését. Vagyis, ha folyamatosan figyeled és tanulod őt, idővel meg fogod érteni, mikor mit szeretne veled közölni. Ezzel pedig az ő életét is boldogabbá teheted (azt fogja kapni, amire szüksége van) és a saját életedet is megkönnyítheted (csökkenni fog a szorongásod).

Azaz, a kötődő nevelés egy nagyon szoros, intenzív anya-gyerek kapcsolat kialakítását segíti, ami mindkettőtöknek előnyös. És ez az együttlét nemcsak a nappalra vonatkozik, hanem az éjszakára is; pl. ezért is találkozhatsz az ilyen írásokban az együttalvás gyakorlatával. Ennek persze sokféle formája létezik, de a fő elve az, hogy a baba éjjel se kerüljön messze az anyukájától (gondozójától), mert egyrészt ekkor is szüksége van rá, másrészt, ha távol vannak egymástól, akkor a fenti szoros kapcsolat, "folyamatos megfigyelés" időről időre megakadhat, ami sokféle nehézséget eredményezhet.

Arról nem beszélve, hogy az egyik általad is említett aggodalomra (is) kínál egy kézenfekvő megoldást: ha a babád a közeledben van éjjel is, máris nem kell félned amiatt, hogy mi történik vele, hiszen bármikor ránézhetsz. Sőt mi több, tudatos kontroll nélkül, akár alvás közben is, valóban érezni fogod, hogy van-e valami baj. Ilyen értelemben szokták pl. azt is mondani, hogy az együttalvóknak igazából nincs szükségük légzésfigyelőre, hiszen ott van erre az anya. :) Ezt én is alátámasztom.

Szóval, ha érdekel ez a téma, ajánlom neked, hogy olvass utána a kötődő nevelésnek, biztosan fogsz benne hasznos gondolatokat, ötleteket találni.

Jó babavárást! :)