Mit tegyek, hogy megértsék, nem szülés utáni depresszióm van?
Babám 6 hónapos, kb 1 hónapja rám van "ragadva". Nem akar senkihez menni, mindenkinél üvölt, szerintem betudható ez annak is, hogy eddig nem tudtam nyugodt légkört teremteni körülötte.A párom családjából valaki mindig lábatlankodik, semmi sem szent nekik, sem fürdés,alvás,szopizás....
Legutóbb rám fogták, hogy depis vagyok, és el kéne venni a babát, mert elszigetelem, pedig Én csak rendszert,nyugalmat, szeretnék neki, és az Ő jelzéseire hagyatkozva nem szeretném, hogy állandóan intézkedjen és zsongjon körülötte valaki.
Jó nagy családi viszály kerekedett ebből, nem értik meg, hogy van ilyen anyás baba, és nem Én tanítom erre,bár szerintem ez egyáltalán nem furcsa, hogy egy kisbaba, az anyukájához ragaszkodik, és nem hozza lázba a sok családi banzáj, jobb egy neki egy csendes anyás összebújás.
Párommal áll a bál köztünk, nem áll sem mellettem, sem ellenem,de nekem ez már sok.
Ha valaki volt hasonló helyzetben, talán tanácsot tud adni, hogy értessem meg, hogy nem játékbabát hoztam világra, hanem egy érző kis embert, és hagyjanak nekünk nyugtot, és nem vagyok dilis antiszociális, csak szeretném békés harmóniában nevelgetni és ellátni a családom.
Szerintetek van erre gyógymód?
Sziasztok!Azthiszem páran rá éreztetek, hogy mit is szeretnék, semmiképpen sem szeretném elszigetelni senkitől a babám, de ez a helyzet már tényleg kezd nálam depit okozni, mert nem tudok a családomra koncentrálni, állandaón , napi szinten félek, hogy milyen üvöltéssel zárjuk a napot anyósék, sógornőmék miatt!!
Tegnapi szitu:
Este fél hétkor beállítottak sógornőmék,fürdetés közben nem a megszokott derűs nyugodt hangulat volt, hanem folytonos zizegés!Jön a babám foga, este már nyügösebb is, fürdés után meg szoktam masszírozni, cicizik, és alszik.
Tegnap, amíg leraktam, hogy kezet-cicit mosok (izzadok nagyon, nem vagyok tisztaság mániás) szopizás előtt, addig sógornőm felvette és NEM ADTA vissza!!!
A gyerek ütötte a játékot sóvárogva üvöltve nézett rám (már most tapasztalom azt a bizonyos szeparációs félelmet) és fél órát "kínozta" a sógornőm, mire eljutott neki, hogy fél kilenc van, és nyugi kéne a babának.A párom szerint ez normális.Szerintem pedig nem okés, hogy a baba nem alszik,eszik,és kapja meg az anyját, ha arra van szüksége, mert valaki az Ő családjából éppen anyáskodós hangulatban van!
Az Én családommal ezt megbeszéltem, anyukám, testvérem jön gyönyörködni, csendesen gagyorászni, de nem veszik ki a kezemből, nem akarnak belebújni az Én bőrömbe, mert ezt nem mindenki kedveli.Csak sokan nem tudják megérteni, hogy mi is az Ő szerepük!Én pedig álljak, és nézzem szívszakadva, ahogy az Én kisbabám fáradtan éhesen üvölt utánam!
Ez nálam már tényleg depressziót okoz, párom nem ért meg, és Én is ott tartok,hogy anyukámhoz költözöm!
Engem senki ne nevezzen szó szerint hülye elme betegnek, mert Én szeretném megszabni, hogy mikor mire érünk rá, a babától függően.
Én ezt már nem bírom!
válasza: válasza: válasza: válasza:Huu, hat en is nagyon felb@sztam magam ezen, amit irtal. En siman kivettem volna a babam a sogorno kezebol, nem hagytam volna ott sirni. Mi az, hogy nem adta vissza. Ilyen nincs. Fogd meg es vedd el. Aztan ha neki all fejjebb, akkor lehet hazamenni. Ha a parod ezt nem erti meg, akkor par napra en tuti elkoltoznek anyukamhoz es rajonne, hogy nem minden ugy van, ahogy a csaladja gondokja.
Kitartas es kivanom, hogy oldodjon meg ez a problema.
Én is tudom ,hogy ezt kéne tennem, de állok ott tehetetlenül, és várom,hogy hátha rájön, hogy nem az Ő reszortja, hogy meg nyugtassa, sajna nem is megy, csak nekem és a páromnak,és ha kérdeznének, akkor megmondanám, mikor van itt az ideje (biztos nem este 8-kor), hogy jöjjenek dajkálni, de ezt nem tehetik.
De Ők ha jönnek, határozottan el akarnak távolítani a gyerek közeléből, anyósom már olyan kijelentést is tett a "babának", hogy - nem anyát nézzük, ide figyelj!-
Sajnos azt meg, hogy nem szeret idegennél lenni, mert visít, nem szívesen hagyom bárkiről is legyen szó, mert Őt nem érdekli, hogy családtagról van szó, és szocializálódni kezd!Nem én alakítottam így, így alakult!!!
Szerintem lehet, hogy Ő is csak nyugira vágyik.
Ha jönnének, és nyugton hagynák, akkor nem szólnék semmit, de rá erőltetik magukat,akkor neki se aludni,se enni, se a közelemben lenni nem szabad!
Ha anyumék jönnek, előre megbeszélt időben, nem órákra jönnek, ha alszik nem keltik fel,kinn dumcsizunk a konyhában,és Ő meg sem érzi, hogy vendégek vannak, elvégre még nem Ő fogadja a vendégeket, vagy tévedek?
A páromból kezdek ki ábrándulni, nemtudom mi lesz, de nem lesz poén a vége, azthiszem!
Azért köszi a megértést, bár a kellemetlen percek elkerülése végett eddig hallgattam, amikor pedig próbáltam megbeszélni, megkaptam,hogy elperelik tőlem a gyereket,és elmebeteg vagyok, de azthiszem nem hagyhatom tovább ,hogy ez menjen, és lépnem kell valamit! :(
válasza:Én egyszerűen kikapcsolnám a csengőt,és csak akkor engedném be őket,ha a baba ébren van,vagy ha ráérek(neked is van bőven dolgod a gyerekek mellett!!),vagy a gyerkőcnek is jó!egy idő után nem fognak zaklatni.nálunk is ez volt az első gyerkőcnél,anyósomék szembe laknak,náluk első unoka,stb.mindent tudott,igy csináljak,úgy csináljak!én meg olyan vagyok,hogy eleve nem szeretem,ha meg mondják,hogy mit csináljak,és mit ne,pláne a saját családommal kapcsolatban!Én nem foglalkoztam vele,hogy nem akarja visszaadni a gyereket,hanem kivettem a kezéből!Nem szóltam én rossz szót,semmit,csak higgadtan mondtam,hogy most eszik,mert éhes,alszik,mert álmos,és kérnék némi csendet,mondjuk olyan tekintettel,hogy a meglepődéstől szólni se tudtak!Ne állj tehetetlenül és nézd a síró gyereked,hanem lépj,és vedd ki a kezükből,csináld vele a megszokott programját és ne foglalkozz senkivel,de próbálj nyugodt maradni!Nézd levegőnek őket!Én is megkaptam a magamét anno(szigorú vagyok a gyerekkel,minek küzdök a szoptatással,az ő fiai is tápszeresek volta,stb...) ,sokat veszekedtünk a férjemmel is!most már nagy fiú,4 éves lesz,van egy 1 éves öcsije is ,mostanság rengeteg elismerést kapok tőle,amit a szemembe is megmond,hogy milyen jól tettem,hogy kiálltam anno magamért!és sok segítséget is kapok tőlük!Már az van amit én szeretnék,nyugodt szívvel hagyom náluk a kicsit is ,mert tudom mindent úgy csinálnak,ahogy mondom! A párom sokáig nem volt se mellettem,se ellenem,de nem mondta meg az anyjának,hogy hagyjon már békén!Aztán egyszer egy év után minden előjel nélkül kifakadt,és úgy leteremtette az anyját és az egész családot,hogy már én sajnáltam őket!
Szerintem csak nem akart veszekedni az anyjával.
De viszont neked is tenned kell a jó viszonyért,mert ha jó hangulatban van a pici,akkor igenis tessék a mamának odaadni,csak az ő unokája is ,kicsit bújj az ő bőrébe,ha neked lesz unokád te is szeretnél sok időt tölteni vele!Ha lehet higgadtan üljetek le ketten és beszéljétek meg a dolgokat,kinek mi a baja a másikkal,és kössetek kompromisszumot!!Mindenkinek jót fog tenni!!!
válasza:Ezek szerint te a pároddalüvöltözöl, de a sógornőnek annyit nem mondassz, hogy add ide a babát,vacsiznia kell. Bocs, de akkor hogy találja ki, hogy te már etetnél?
Néma gyereknek anyja se érti....
Szépen mondd meg, hogy adjaoda, vagy, hogy bocs, várjatok a nappaliban,én fürdetek, etetek, lerakom és majd aztán jövök. Ez így érthető lenne. De ne kívánd, hogy kitalálják mit akarsz
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!