Mit gondoltok a kötődő nevelésről?

Pontozzatok le, de annyi hülyeséggel tömik a kismamák fejét.Én ezt nem olvastam,de úgy gondolom,hogy nem a könyvekben leírtak miatt fog kötődni hozzád.Mivel én nem hallottam erről nem így nevelem a lányom,és a minap történt esetből (férjemnek segítenem kellett a kitolatásnál egy üzlet előtt mert nem lehetett kilátni rendesen, a csomagokat betettem az autóba de én nem szálltam be.A 4 hónapos lányom,miután betettem az ajtót nekiállt sírni és nem azért mert csapódott az ajtó.Akkor nyugodott meg mikor beszálltam)úgy gondolom hogy kötődik hozzám a lányom.

Nem leszólni akartalak,mert mindenki úgy neveli a gyerekét ahogy jónak gondolja,de a véleményem az hogy a gyerek igenis kötődik a szüleihez.Anyuék idejében nem voltak ilyen könyvek írások mégis lett valahogy.

a kötődő nevelés nem az együtt alvást és hordozást,igény szerinti szoptatást jelent?

na és nem aludtam még csak egy szobában sem a fiammal,nem hordoztam,mégis mindig mondja,hogy :anya,téged szerejlek a legjobban a vijágon

és így is van,nagyon kötődik hozzám,csak én kellek,ha jelen vagyok

Nekem annyit jelent, a kötődő nevelés, hogy nem hagyom sírni és babusgatom, megetetem ha igénye van rá - mint ahogy az anyák nagy része...

Együtt semmi pénzért nem aludnék vele, még csak az ágyban sem szoptatom (bár megértem ha valami miatt így alakul), kendővel sétálunk (babakocsiban újabban üvölt) és napközben ölben alszik el (ágyban is üvölt). Viszont amíg szépen elvolt a kocsiba, nagy örömmel tologattam, és én lennék a legboldogabb, ha szépen elaludna a kiságyában.

A babád igényeit, szokásait, temperamentumát figyeld, ez alapján fog a legkiegyensúlyozottab lenni, minden baba más. Szerintem erről szól a kötődő nevelés.

[link]

[link]

[link]

[link]

és így tovább:)

Ezt egy anyuka fogalmazta meg, idemásolom:

"Az a kötődő nevelés végletes félreértése, ha azt hisszük, hogy a gyerek minden nyikkjára mindig ugrani kell. Nem. Nem kell. Nem szabad. A kötődő nevelés az igények kielégítéséről szól. Az igényekéről. De nem feltétlenül a vágyakéról, az akaratéról. Az utóbbiak maradéktalan kielégítése árt a gyereknek, árt az anyának, árt a családnak. Így lehet kis, családi diktátorokat nevelni. Persze nem éles a határ az igény, a vágy és az akarat között. A nevelés művészete, hogy ezeket meg kell tanulni megkülönböztetni egymástól. És a gyereknek me kell tanítani fokozatosan, hogy nem csak neki vannak igényei, nem csak az ő igényei fontosak. Az már nem kötődő nevelés, ha a 3 éves gyerekem nem enged WC-re menni, nem enged elmosogatni, főzni, hanem non-stop engem ugráltatna.

A másik: a kötődő nevelés nem arról szól, hogy a gyerek igényeit az egy szál anyja elégíti ki. Szeretjük nem észrevenni, hogy Liedloff megfigyelései egy törzsben születtek. A gyerek körül nem csak az anya volt jelen, de még nem is csak a család, hanem az egész törzs. Semmi probléma nincs azzal, ha a mi gyerekünknek nem mindig mi egyedül elégítjük ki az igényeit, hanem jelen van apa, nagyszülők, testvérek, esetleg kedves szomszédnéni/bácsi, bébiszitter is. Ez utóbbi felállás sokkal életszerűbb, mint az, hogy anya egyedül kötődően neveli a gyereket.

"

Igazából mindenki kötődően nevel, aki az anyai ösztöneire hallgat. Valóban, nem kéna könyvből gondozni- nevelni de sajnos manapság, amikor annyi divatos "módszer", könyv születik(Suttogó, Szuperdadus...), ami elbizonytalantja az anyukákat, szülőket, jó ha ez irányból is lehet megerősítő cikkeket, könyveket olvasni.