Tényleg ilyen fogékonyak a gyerekek? Nagyon rosszulérzem magamat

Az enyém tud cifrábbakat is, és akkor hangoztatta előszeretettel, amikor keményen tiltottuk, rászóltunk. Ilyenkor kaján vigyor jelent meg az arcán, majd huncut szemmel mondta ki a káromkodást, vagy éppen csak halkan suttogta, aztán várta a reakciót. Aztán nem szóltunk már rá, ő is akkor mondta, amikor valamit nem tehetett vagy kapott meg, egy ideig még mondogatta, aztán már egyáltalán nem, mert nem reagáltunk rá.

A gyerekek mindig feszegetik a határokat, hiszen így tanulnak. Ilyenkor még nem egészen érti a szót(még ha helyes kontextusban is használja), csak a rá adott szülői reakciót. Ha az a reakció számára vicces, vagy megdöbbentő, akkor csak azért is csinálni fogja.

Próbáld ki.

Igen, minden mással is ennyire fogékonyak, csak ott nem veszed észre, vagy éppen észre veszed, és örülsz neki, hogy már ezt is meg azt is tudja.

Ami itt lényeges: erősen hozzá kapcsolta a kifejezéshez az érzelmi állapotodat: anya dühös volt, és közben ezt mondta.

Ő is sokszor dühös, de eddig nem tudta, mit mondjon hozzá, most "végre megtanulta a kifejezést".

Egyébként el fog halványulni.

Annyit tehetsz, hogy megpróbálsz helyette mást a szájába adni, pl. amikor dühös vagy, akkor azt mondod, hogy "ajjaj", vagy valami mást, ami ugye elfogadható, de mégis kifejező. Lehet, hogy erre fog váltani. Csak hát nem egyszerű, mert ugye Neked kell észnél lenni, mikor mit mondasz, és felindult állapotban ez nem is olyan könnyű. :o)

Emberek vagyunk, néha tényleg nem a megfelelően vezetjük le a feszültséget vagy az ijedelmet. Én is káromkodtam már a fiam előtt, 1 éves, jelen időszakában szívesen tanul új szavakat, persze, még csak babásan, de azért igyekszem ilyen téren nagyon odafigyelni. Nálunk sem megszokott, hogy csúnyán, káromkodva beszéljünk, néha mégis kicsúszik. :(

A barátnőm felkészített, hogy egy pica-nál lesz még rosszabb is, ha közösségbe kerül. A 4 éves keresztfia konkrétan ezt mondta neki: majd jól feldugom a kanalat a p.uncidba... Az óvodában hallja az ilyen ocsmány beszédet, és otthon hiába a szép beszéd, gyorsan megragad, ami nem az. Szerencsétlen anyuka elkeseredetten próbálkozik, hogy leszoktassa a csúnya beszédről.

Sajnos mi is csúnyán beszélünk. Tudom, hogy nem kéne, de ha felmegy bennem a pumpa, akkor nem tudok magamon uralkodni.

A férjem szokta mondani, ha valami nem működik, hogy micsoda f.ostalicska.

Erre tegnap a 3 éves lányom tologatta a babakocsit, és felborult. Erre bejelentette, hogy ez micsoda f.asztalicska. Ő már szépen, érthetően beszél, szóval nincs mit kimagyarázni. Majdnem elájultam, na, ha ezt az oviban is előadja! (Bár a f.asz szót mi nem használjuk, ki tudja, honnan vette.) A férjem meg kiment röhögni. Én mondtam a lányomnak, ha valami nem működik, akkor mondja, hogy ez használhatatlan, mert az a szó erre nem való. Azóta nem mondta. De tuti lesz még ilyen, nyugi.

Ez nem annyira durva, szerintem. Emberek vagyunk, néha hibázunk. A gyerekek fogékonyak, de jön majd új dolog és akkor ezt el is felejti.

Az már durvább, hogy a sógorom direkt tanít ilyeneket a gyerekének, aki 2 éves és most kezd beszélni. Legújabb "tanítása": Ge.i. És ezt fel is vette videóra, ahogy mondja a gyerek és fel is tette a netre. Ja, a másik meg a p.na. A fiamnak is mondogatja, hogy mondja utána, ő meg jön mosolyogva, és mondja, hogy a keresztapja mit tanított vele. A drága keresztapuka meg jót röhög rajta és büszke magára. Szerencsére ez egyszer fordult elő a fiamnál, akkor mondtam neki, hogy ezt nem szabad mondania, mert csúnya szó, azóta szerencsére el is felejtette.

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Nálunk a tata beszél nagyon csúnyán, hiába kérjük, hogy fogja vissza magát egy kicsit, szerintünk ő is direkt élvezi, hogy utánozza a gyerek. Neki a fasza a szavajárása, úgyhogy a gyerek is mondja, pedig csak havonta egyszer találkoznak nagyjából, de ha meglátja a tatát, már mondja is.

A férjemnek meg nekem a basszus szokott kicsúszni a szánkon. Tegnap a gyerek ragasztgatta a matricákat az ajtajára (oda szabad), de mivel már kb. huszadjára szedte le és rakta vissza, mindig leesett a nyulas matrica. Mikor megint leesett, közölte a gyerek: bassz! Nem volt kellemes hallani!

Majdnem karamboloztam nemrég, valaki nem figyelt, majdnem belénkcsúszott.

Annyira megijedtem, láttam, a visszapillantóban, h csak jön, csak jön, nem lassít, én meg ugye álltam a pirosnál, mikor végre megállt, vészfékezett, én meg szépen cifráztam, h épp mit gondolok, volt abban minden...

Este fiam szépen, szóról szóra elmondta, h mit mondtam...

Égtem, de ez van, elmondtam neki, h mennyire megijedtem, h bajunk eshetett volna, de helytelen volt, ilyenek mondtam.

Párszor mondott még belőle részleteket, ilyenkor mindig elmondtam, h sajnálom, de ez helytelen, én is hibáztam, de ő okos fiú, nem használja ezeket a szavakat.

Leállt róla, szerencsére.