Nem minden anyatejes baba lesz anyás?

bocs, lehet, offolok, de nem hiszem, hogy a szopitol fugg. az en fiam csak 4 honapig szopizott, mégis olyan anyás, hogy állandoan keres és sokszor bujik, enni sem tudok ugy, hogy ne bujna mellém:) 8 hos korátol nem bírom egyedul hagyni, ha wc-re megyek, 10 hos korátol olelget, kicsit késobb jott az elso puszi, és most már nagyon tud szeretni:)

Minden baba más, biztos, hogy o is szeret téged, csak nála ez a bujás lehet késobb jon.

Na mi PONT így vagyunk a fiammal :) Eleinte szabályszerüen bántott, sokszor sírtam is emiatt...

de aztán beletörödtem, hogy ő ilyen fajtájú ember!!

Én is szopiztattam a kezdetektől fogva (nem volt egyszerü főleg az első 2 hónap...) és 12 hósan ő nem kérte többet (szóval nem rajtam múlott). És ő se bújós,nem ölelgetős, viszont ettől minden egyes bújósabb pillanatát nagyon nagy becsben tartom :))

Tegnap pl. lefekvés előtt hozzámbújt és kedvesen "énekelgetett" valamit és vmi puszi szerűt adott az arcomra:) na ilyenkor repülni tudnék és minden bajt elfelejtek :))

Ő most másfél éves.

Érdekes amúgy mert egyébként meg nem sírós, barátságos, mindenkivel kedves, bizalmas baba.Akárhova megyünk egy mosoly az egész gyerek..

Nekem azt mondta egy doki,hogy azért "nem keres" nem sír utánam meg nem bújik folyton, mert biztonságban érzi magát, pontosan tudja hogy számíthat rám és mindig ott vagyok és kielégítem a szükségleteit:)és ez a LÉNYEG ilyen kicsi korban.

Lehet csak azért mondta h megnyugtasson, de nekem nagyon tetszik ez az "elmélet" :)))

Az előttem szólóval teljesen egyet értek!Nagyon rossz,ha nem mutatják ki viszont,hogy mennyire szeretnek minket,de ez tényleg egyéniség függő,és szerintem sem a szoptatástól függ.

Nálunk ott kezdődik az egész,hogy mi az apjával sem mutatjuk ki egymásfelé,hogy mennyire szeretjük egymást.Nem a gyerek miatt,előtte is ez volt.Apróságokkal jelezzük,hogy fontos a másik,a gyerek ezt látja,tehát valószínüleg ezt is fogja megtanulni,mégha őt egésznap csak puszilgatjuk,ölelgetjük, ha akarja ha nem, akkor is:))

A lányom most 15 hónapos, még szopizik. 1 éves koráig alig foglalkozott velem, pedig velem alszik. kb. 1 hónapja párnapig délelőtt anyukámmal maradt és mikor visszajöttem csak úgy ugrott a nyakamba, és ölelt, szoritott, nyalta az arcom. Másnap reggel sirt, amikor kiléptem az ajtón. Anya alig birta megvigasztalni és egész nap nyűgös volt.

Szerintem most jött rá, hogy nem vagyok mindig mellette.