Meddig kell hozzátáplálás és mikortól elválasztás?

A mai modern nézetek már nem használják az elválasztás kifejezést.

Mivel a gyereknek a legjobb az anyatej, de fél éves kortól már nem elég neki, ezért azt javasolják, hogy szopi, aztán adj neki mást. Annyit fog enni, amennyire még éhes. Ezért engem le fognak pontozni, meg hurrogni, akárhányszor leírtam, mindig megkaptam, hogy az én gyerekeim éheznek. Pedig most már mindenhol így írják.

Az enyémek ezért 1 éves korig alig-alig ettek, max, fél üveg babaételt, mégis szép kövérek és egészségesek voltak.

Ennek lehet az a hátránya, hogy később nehezebb lesz elválasztani, mert 1 éves kor felett már nehezebben mondanak le a gyerekek a ciciről. Én 1,5 ill. 2 éves korig szoptattam a gyerekeket.

De hallottam olyat is, hogy amint a gyerek megízlelte a bébiételt, onnantól már nem is akart többet szopni.

Kiváltani nem kell, egy idő után látni fogod, hogy a gyereked eszik, mint a gép, és a cici inkább csak innivaló, meg a kötődés kifejezője. Onnantól kezdve lehet gondolkodni a szoptatás abbahagyásán.

Nálunk úgy volt, hogy kb. 1,5 éves kortól ették, amit mi, és onnantól kezdtem ritkítani a szopik számát.

Persze van akinek ez vérlázító, hogy még ekkora gyereket is napi 3-4 alkalommal szoptat valaki, de ezt mindenki döntse el maga.

Én az ideálisat és ajánlottat írnám: a szoptatási szakemberek nem elválasztást szoktak javasolni, hanem inkább hozzátáplálásról és elválaszTÓDásról szeretnek beszélni. (Előbbi sokkal kevésbé a baba döntése, inkább az anyukáé, ezért kevésbé célszerű.) Persze, ha valami komoly indok van rá, akkor ennek is van létjogosultsága, de ma azt tartják, hogy a lassabb a jobb.

A hozzátáplálás 6 hós korban indul és a szoptatás melletti lassú, fokozatos ismerkedést jelenti, célirányosan szopi után kínált ételekkel. Ez a szopi-evés sorrend ideálisan akkor fordul meg, ha a baba maga jelzi, hogy már nem szeretne szopizni, vagy az anyuka (pl. a megevett mennyiség alapján, 50%-nál több szilárd esetén) úgy dönt, hogy fordít ÉS ebben a baba is partner lesz. De maga az adott szoptatás inkább akkor váltódik ki teljesen, ha a baba már nem kér szopizni, nem akkor, ha az anyuka nem kínálja meg.

Az ajánlások szerint az anyatej a baba legfőbb tápláléka 1 éves koráig, tehát eddig még stabilan szopik és kisebb mértékben eszik szilárdat. (Vagyis max. 1-2 étkezés váltódik csak ki.) Ezután pedig még tovább is addig szopik, amíg ő maga igényli.

Egy így gondozott gyerkőc tulképp addig "táplálódik hozzá", amíg be nem fejezi a szopizást és akkor is elválasztódik, semmint elválasztják.

Persze ezzel nem mindenki ért egyet és/vagy a megvalósítás sem mindig így működik.

Ahogy írták: 6 hónapos korban ideális az elválasztás és a hozzátáplálás kezdése.

Leírom a mi esetünket:

6 hetes korában a lányom nem volt hajlandó szopni. Ennek következtében 2 héten keresztül szenvedtünk (mind ketten), hogy újra visszaálljon a régi vágányra.

Volt, hogy hajlandó volt szopni (leginkább éjszaka 1× és a reggeli első szopás), de volt, hogy üvöltött. Mi kipróbáltunk mindent. Hagytam üvölteni, sírni. Beszéltem nem is egyszer tapasztalt anyukákkal, orvosról orvosra jártam a lányommal, védőnő nálunk töltött szinte 48 órát. Fizettem szoptatási tanácsadónak, aki 3 napig járt hozzánk. Végül ő mondta, hogy ne erőltessük ezt a dolgot, mert a lányom 100%, hogy nem hajlandó szopni. A végén már éjszakai 1×-i kelésénél és reggel sem volt hajlandó.

Végül tápszert váltottam ki neki a patikában és non - stop fejtem a mellem. Kezdetben csak anyatejet kapott cumisüvegben, de hamar (3 hét után) már a tápszert is be kellett vezetni, mert nem volt elég tejem. Apadni kezdtem. A lányomnak a tápszer nem igazán jött be. Darabosan jött ki belőle. Fent és lent is! Volt, hogy evés után 2,5 órával alvás közben böfögött ki egy hatalmas adagot. Ekkor már odáig jutottunk, hogy a büfögtetések óvatosan és legalább 25-30 percig tartottak.

Előfordult az is a vége felé, hogy evett-sírt-hányt-evett-hányt-evett. Mindenhol azt mondták, hogy nincs semmi baja. Iszonyat sok helyen voltam vele, hogy vizsgálják ki. Időközben gyerekorvost is váltottunk, mert nem voltam vele megelégedve. Nemvolt hajlandó beutalókat írni és megvizsgálni a lányom csak az asztal mögül. Ránézett és mondta, hogy nincs baja.

8 tápszer félét próbáltunk ki, ennyit írt fel...

Végül bekerültünk a kórházba. Az új gyerekorvosunk egyből beutalt. Ott kiderült, hogy a lányom nem bírja sokáig az ételt magában tartani, de az emésztése még nem gyors. Semmi súlyos problémája nem volt, de emiatt elkezdett fogyni elég durván és változtatni kellett rajta.

2 hetet voltunk bent. Az ottani gyermek főorvos mindennap bejött hozzánk megvizsgálni a lányom. Majd egyik kora reggel lerakott a szekrényemre egy almát és egy reszelőt. Annyit mondott, hogy neki ezt nem lehetne javasolnia, de azonnal kezdjem el hozzátáplálni.

Megpróbáltam, sírva!!! Lereszeltem egy picit, kóstoltattam vele a levét, majd egy kevés lereszelt almát adtam neki. Kb. 3-5 kanálnyit, ezután pedig tápszert.

A lányom jól lakott, boldog volt és aludt egy huzamba 4,5 órát, amit előtt csak újszülött korában tudott. Nem jött ki belőle semmi és a széklete is elindult.

Ekkor volt 3,5 hónapos!!! 3 hónapos koráig fejtem neki a tejet. Ha csak 10ml jött le, akkor is fejtem. Végül a kórházban mondta a nővérke, hogy ne "kínozzam" magam, mert nincs már sok értelme.

Tehát a mi szempontunkból a hozzátáplálás nagyon hamar elkezdődött. Úgy gondolom, hogy én mindent megtettem érte. Nem hagytam cserbe! De 100%-ig biztos vagyok abban, hogyha a doktor úr nem "súgja" meg nekem, hogy mit csináljak (alma+reszelő), akkor a lányunk ma nincs életben!!!

Egészséges, kiegyensúlyozott, hamar visszanyerte a súlyát, szépen gyarapodik. A fejlődése (szellemi+testi) káprázatosan gyors. Néha magam is meglepődök, hogy miket csinál..

Most 8 hónapos, reggel és este kap tápszert, a többit kiváltottuk.