A megunhatatlan anyós probléma a hozzátáplálás kapcsán. Veletek is volt ilyen?

Megértelek. :(

Bármit is mond, álljatok a sarkatokra és ne engedjétek, hogy azt csináljon, amit ő akar. Akár lesz sértődés, akár nem. Ha nem lehet ezt megbeszélni szép szóval, akkor sajnos marad a komoly tiltás, neadjisten szankciók felvetése. Rossz egy helyzet. :(

És egyébként örvendetes, hogy a férjed is melletted áll ezügyben, különben lenne még egy plusz teher a válladon...

Csak határozottan, te tudod, mi a jó a gyerkőcödnek!

Így van! Csakis Te tudod, h mi a jó a gyerekednek, ill. mit szeretnél és hogyan. Látszik az írásodon, hogy felelősségteljes vagy és nem akarsz mindenáron "egy kis husit" beletömni, mikor nincs is még ott az ideje!

Nálunk is van húua-vona az anyóssal egyébként, pont az etetés az a terület, ahol nagyjából egyetértünk (ha lehet ilyet írni), de a többi..../túl melegen van öltöztetve vagy nem jó, vegyek le róla vmit, meleg van :)/

Az én anyósom szelíd, ő csak mondja, hogy mit hogy csinált anno x évvel ezelőtt, de nem akarja tömni a gyerekem. Ő inkább azt nem bírta ki anno, hogy ne cipelje állandóan kézben a gyereket, de már leszoktattam erről szerencsére. :) Minden mamalátogatás után 1 hétig visított itthon a gyerek, mert azt akarta, hogy mászkáljunk vele ölünkben naphosszat..

Mi jövő hónapban megyünk hozzájuk, a héten mondta, hogy már vett a fiamnak bébiételeket. Én szépen elmagyaráztam neki, hogy a kisfiam csak alkalmanként kap üveges ételt és ne raktározzon, mert úgysem adom oda neki, mivel nem szeretném ha hozzászokna. Én főzök neki itthon is, ott is megcsinálom majd. Erre mondta, hogy dehát ő csak almát meg sütőtököt vett. Akkor meg elmagyaráztam neki, hogy almát frisset kap, a sütőtöktől meg kilyukadna a gyomra fél óra után ha csak azt adnám, bízza rám az evés dolgot, én tudom, hogy mit akarok adni a fiamnak, mit ehet és mit nem, mi elég és mi kevés. Nem sértődött meg, de remélem meg is értette, és nem lesz ott egy nagy halom bébiétel mire megyünk. :)

Én azt mondanám anyósodnak a helyedben, hogy: ezt a gyereket viszont nem ő neveli, nem ő az anyja, hanem te, és fogadja el, hogy te másképp csinálod, vagy nem viszed oda a gyereket, ha nem tartja be amit kértek.

Nálunk dupla a veszély: anyukám is ilyen :-))

Mi egész egyszerűen nem hagytuk őket kettesben a gyerekkel, aztán az első 2 alkalommal váratlanul hazamentünk. Anyósom lebukott, éppen epres joghurtot adott az 5 hónaposnak; nem is mentünk 6 hétig. Anyukámék "átmentek". Azóta is mondják, de elfogadják, hogy mi döntünk.

Határozottan és következetesen - ahogy a gyerekkel :-)))

Szerintem az anyósok 80%-a ilyen

Az enyém is hasonló.Mindig mindennel megakarta tömni a gyereket.Egyszer amikor náluk voltam elszaladtam a boltba és mikor visszaértem a 3 hónapos kisfiam csupa sárga volt.Hát ő a díszbanánt odaadta neki és a kicsi lenyalta róla a festéket és mivel annyira rágta tuti éhes ezért gyors adott neki egy kekszet.

Mondom neki,hogy nem evett még kekszet.Erre ő nagyon tetszett neki,még játékból köhögött is./fulladt tőle az addig csak anyatejes kisfiam/:(

Azóta ha csak egy percre is ráhagyom erőteljesen kijelentem,hogy NE ADJON NEKI SEMMIT!!! Persze nem tartja be,de már 1 éves és szerencsére lassan mindent ehet :)

Mintha én írtam volna ezeket a sorokat...decemberben. Ugyanez volt a helyzet, az én anyósomnál erőszakosabb embert eddig nem ismerek. Meg merte azt csinálni, hogy ameddig mi elszaladtunk a boltba a férjemmel, ő bekajáltatta a fiamat, aki akkor volt 6 hónapos, cseresznye befőttel. Holott megmondtam neki, hogy egy bizonyos táblázat szerint haladok (én is nestlé) majd később rugalmasabb leszek, de most tartsa tiszteletben az én azaz az ANYA döntését. Oké...mintha lóval imádkoztam volna. Ő megetette. Ugyanezeket az érveket hozta fel, ő felnevelt 2 gyereket, élnek virulnak stb, meg a fia (a párom) már 2 naposan szalonnát evett kolbásszal, 3 naposan töltöttképosztát, ne magyarázzak már én neki a hozzátáplálásról. Az én tejem amúgy is sz*r(gondolom,mert az enyém) nem elég a gyereknek, majd ő tudja hogyan kell ezt csinálni. Persze nem engedtem, de egyzser megtette ezt. Volt szankció, máshogy nem megy. Eljöttem tőlük, elhoztam a gyereket, és soha többé nem mentem át, a gyereket csak az apjával engedtem. Ez még nem is volt nagy érvégés neki, hanem az, hogy karácsonykor sem mentünk oda. Vártak, az egész család, én meg maradtam szépen itthon, férjem átment a babával, persze mindenki kérdezgette, hogy én hol vagyok, és miért nem megyek, erre a férjem csak annyit mondott, hogy kérdezzék meg az anyósomat, majd ő elmagyarázza, hogy miért nem megyek oda. Na aztán átjött, bocsánatot kért, megbeszéltük. Elmondtam neki amit akartam, elmondtam, hogy mihez tartsa magát. Nem zsaroltam, nem fenyegettem, tárgyilagosan közöltem vele a tényeket. Na most vagy tudomásul vette, vagy ha ottmarad nála a gyerek akkor is tömi mindenféle szirszarral, csak már nem meri megmondani. Nem tudom melyik a valóság.

De én neked is azt tudom tanácsolni, hogy ha harag lesz belőle ha nem, NE HAGYD MAGAD!

Nem is a táblázattal van a gond...igen felnőttünk mi, holott anyáink tuti nem olvasták a netet, nem lestek semmiféle táblázatot. Mondjuk volt már akkor is, és akkor is követtek egyfajta "rendet". Hanem inkább azzal van a baj, hogy anyukák-anyósok nem tartják tiszteletben a gyerekük-menyük döntését.

Nekem mindig azzal jön a párom anyja, hogy bezzeg a háborúben babot ettek csak, mégis felnőttek a csecsemők. Erre én mindig azt mondom neki, Igen anyuka, így volt. De régebben a zsiguli is elvitte az embereket oda ahova elakartak menni, anyuka mégis 14 milliós autóban ücsörög. Ha átül egy trabiba, esküszöm én megetetm babbal a 6 hónapos gyerekemet.

De inkább nem ült át:-)