Ez meddig lesz még így?

Kérdés, hogy te az elsö idöszakban mennyire sajátitottad ki a gyereket?

Sok anya azt hiszi ö az egyetlen aki ért a gyerekhez, és minden úgy akarja csinálni ahogy ö gondolja, és apukát egyszerüen arrébb tolja, majd apuka ebbe bele egyezik és mindent ráhagy az anyára.

èn egyszerüen oda adnám neki és mondanám hogy én most elmentem hajatmosni, gyantázni, és szemöldököt kiszedni.

vagy én elmentem fözni és sütni. Egyszerüen hagyd ott a gyereket. mond meg neki ha sír vegye fel, és ringassa kicsit.

Mi van hétvégén?

Sok apa nem tud mit kezdeni egy kisbabával, de sokszor az anya aki egyszerüen mindenben hibát talál, nem fogadja el ahogy apa csinálja, kioktatja apát, aki bele un rövid idö alatt és inkább félre áll.

Hát el kell szomorítsalak,ez még sokáig így fog menni.Egy férfi,főleg ha az első gyereke,akkor nem tud mit kezdeni egy ekkora babával,még csak barátkozik a ténnyel.

Ismerős a helyzeted,nekünk is ugyanezek mentek véghez.Csak akkor tudott mit kezdeni a gyerekkel,mikor az már kezdett járni,megindult a szája,beszédet utánzott,úgymond "szórakoztatták egymást".

Esténként,kérd meg,hogy amig te lezuhanyzól,elvégzed a dolgod addig figyeljen a picire,tedd ki mellé az ágyatokra.Evel is kezdi megszokni a gyereket és a kicsi is az apja jelenlétét.

SAjnos csak ennyit tudok javasolni,esetleg beszéljétek meg a pároddal a dolgokat.

Igazán elkeserítő amit írsz. Nem lennék a helyedben. Nálunk első babánk 5 hónapos ma, apa első héten csak figyelte, de utána nem tudta megállni hogy ne fogja meg:)

Nagy cinkosok, sokat nevetnek, játszanak együtt:)

Én sem főznék a helyedben.

És mikor éjjel sír, egy ideig várnék, hátha oda megy apa hozzá. Ha nem is megy oda de legalább felébred.

Ezt igazából ki kéne beszélnetek :)

Sok sikert neked. Várom a fejleményeket.

Szerintem ülj le vele, és mondd el neki a problémád. Ne hátulról támadj, annak nincs semmi értelme. Tisztázd le vele, hogy a gyereket ketten vállaltátok, ő az apja, vegye ki a részét benne. Nem csak a megcsinálásról szól a gyerek..

Egyébként nem törvényszerű, hogy egy apa nem veszi ki a részét otthon. Az én férjem pl. az első perctől segít, mindíg együtt fürdetünk, ha kell megeteti, ha itthon van ő játszik vele, hogy én tudjam csinálni a házimunkát.

Szóval nyisd ki a szád nyugodtan - persze nem veszekedve, azzal semmit nem érsz el - és mondd el neki, mi bánt!

Sok sikert! És kitartás!

Utolsó vagyok.. Egyébként az nem megoldás, ha nem főzöl rá.. Meg persze enned neked is kell. De mondd el neki, hogy ne válogasson. Eszik, amit kap, vagy csinálja meg magának, ha nem tetszik.

Próbálj meg előre főzni 2-3 napra, hogy ne legyen vele sok bajod.

Egyetértek az utolsó válaszolóval.Én mondjuk a szerencsés anyukák közé tartozom, imádom is a Párom érte. Ezzel együtt általában konkrét kérésekkel kell előállnom. Erről beszélgettünk is sokat, hogy Ő bizony néha nem is figyeli a dolgokat, nem azért, mert trehány vagy bármi, csak neki is sok minden van a fejében a munka mellett. Tehát mi megegyeztünk abban, hogy ha mondjuk szeretném, hogy levigye a szemetet, akkor nem szórok villámokat a szememmel a konyha felé mutatva, hanem megkérem szépen, hogy vigye le a szemetet, vagy pl menjen el sétálni a babával, vagy porszívózzon fel amíg mi sétálunk. Zokszó nélkül szívesen megteszi ezeket a dolgokat, annyi, hogy néha magától ez nem jut épp eszébe.

MINDIG MINDENT MEGKÖSZÖNÖK!!! Sokszor mondom Neki, hogy mennyire jó, hogy van Nekünk, mennyire sokat segít pl azzal, hogy ha kérem, felkel a babához is éjjel. Így Ő kezdettől fogva érzi, hogy nem lett kisemmizve az életünkből, és igenis nagyon tevékeny részese tud lenni a mindennapoknak.

Ha ezt így megpróbálod, egy beszélgetés után, és az sem vezet eredményre, az sajnos gáz... :( Akkor Te mindent elkövettél ahhoz, hogy jól menjen a dolog,

1. Beszelgetes. Egy nyugodt pillanatban, amikor kipihent, es a gyerek is alszik, pl. hetvegen. Ne tamadd le es ne "hiszti szaga" legyen, hanem szep nyugodtan mondd el, hogy nagyon faradt vagy, szukseged lenne a segitsegere, mind a picivel, mind a haztartasban, szeretned vele megbeszelni, beosztani miben tud reszt vallalni.

2. Ha keri az etelt: "Persze dragam, osszeutok valamit, addig akkor vigyazol te a gyerekre, ugye?" Vagy hetvegen: "Dragam, kene kenyer, melyiket csinalnad szivesebben, lefutsz a boltba, vagy vigyazol a picire? Kiteregetsz, vagy inkabb pelenkat cserelsz?" (Szval legyen valasztasa, de egyvalamit valasztania kelljen.)

Vagy: "Muszaj elszaladnom a wc-re addig elkezdened feloltoztetni? Mindjart jovok es folytatom!" "Segitenel a furdetesnel, kerlek, nagyon faj a derekam, olyan nehez tartani, te sokkal biztosabban tudod fogni!" stb. Szoval igy szepen, aprosagokkal kezdd, akar hatva a hiusagara (ugyesebb, erosebb, stb).

3. Ha a kedves keres nem hat, akkor drasztikusabban: kezebe nyomod a gyereket, hogy vigyazzon ra egy orat, neked el kell menned.

Szerintem fokozatosan probald bevonni, kis feladattal kezdd, aztan remelhetoleg belejon es szivesebben csinalja majd.

Ha nem mukodik semmi, es kategorikusan kihuzza magat a munka alol, akkor sajnos rossz ferfit fogtal ki...