Sokszor olvasom itt, hogy elsőgyerekes anyukák panaszkodnak, hogy sokat akar ölben lenni a babájuk, hosszú idő elaltatni a babát, stb. Ez miért baj? Ezért vagyunk itthon, nem?

4. vagyok. Tartom magam ahhoz amit írtam, hogy lehet kompromisszumos megoldást találni, még egy extrém-szeretet-igényű gyereknél is.

Nekem a lányom korababa volt, kis súlyú, de örültem ,hogy szopik, hát igény szerint szoptattam, egyrészt mert eleve így gondolom jónak, másrészt meg nehogy elapadjon a tej/kellőképp hízogathasson/hamar elmúljon a sárgasága. Namármost ő háromhós koráig éjjel-nappal másfél óránként szopott, mármint hogy egyik szopi kezdetétől a következő kezdetéig telt el 90 perc, közben ő ugye alkalmanként negyven percig evett, kb 10 percig büfiztettem, meg némi pelusozás stb és a maradék időben vagy aludt, vagy nem. Abban az időtartamban, mikor nem volt a szájában a cici, az esetek kilenctizedében végig üvöltött. Ha két centire távolodott tőlem, már üvöltött. Napi 24-ből 22-t rajtam/velem töltött. Ez háromhós kora után annyiban változott, hogy átállt a háromórás szopikra, de egyébként minden maradt a régiben. Hordoztam-ringattam-tornáztattam, csak ő létezett napi 20 órát legalább. A maradék idő volt az enyém, persze több részletben. Konkrétan olyannyira zombi voltam - mert segítségem nulla - , hogy a család már totál kétségbeesett. És innen építettem le tudatosan a testkontkatusfüggőségét, mert már én nem bírtam tovább állandóan ringatni és hordozni, és azt, hogy akkor tudok enni/fürödni/akármicsinálni, ha apa hazaér és elviszi babakocsiban egy körre a köv szopiig. Amit természetesen végigordított. Na mindegy, szóval én is megjártam a stációkat. Tudom, hogy az egész a kenguru-módzser miatt és a korababaság miatti érzékeny idegrendszere miatt alakult így, és mert mindenekfölé helyeztem őt. Még most is rettentő bújós, ha hagynám, örökké rámmmászna, örökké ringattatná magát stb. Igaz, hogy csak 15 kilós, de nem a súlya a lényeg, hanem hogy tudom, egy szint után Nekik nem tennék jót, ha hagynám.

17 hónap van a gyerekeim között, a második nagyon nagy baba volt, és nagy gyerek is maradt. Hála az égnek, hogy ő nem különösebben igényelte az ilyesmit, mert fizikailag nem bírtam volna ilyen szinten kielégíteni az igényeit, mint anno a nővérénél. De lehet, hogy bírtam volna, de nem feltétlenül alakítottam volna úgy, hogy csak az ő érdeke van.

2. vagyok. Frankón le lettem pontozva. De azért tessék már belegondolni abba, kedves lepontozó anyukák, hogy én pl. a 155 centimmel és 48 kilómmal marha könnyen hurcibáltam volna órákon keresztül a gyereket... 9 hónaposan már majdnem 10 kg volt, mert tiszta apja, és nagyon mokány gyerek. Hát kövezzetek meg, de nem bírta a gerincem. Ő is nagyon szeretett rajtam durmolni, sőt, volt olyan időszak, hogy csak kézben maradt meg. És ha rajta múlt volna, akkor egész nap a kezemben lett volna. Na ilyenkor jött apuka, mert nekem már majd leszakadt a hátam. És nem, nem csak ezért voltam itthon vele, hogy egész nap a kezemben legyen.

Úgyhogy abszolút egyetértek azokkal, akik azt írják, egy egészséges arany középutat meg kell találni, mert később sokkal nehezebb.

Kedves Kérdező! Neked mekkora a gyereked? Mert az enyém már 2,5 éves, 15,5 kg. Na ezt a kilót cipeld egész nap! - ugyanis a gyerekek hajlamosak arra, hogy megszoknak bizonyos dolgokat, aztán meg nem tudod leszoktatni róla. Én bizony nagyon ritkán veszem fel, és ha fel is veszem, csak egy rövid időre, mert nem bírja a derekam, és a hátam. És nem, nem vagyok ettől rossz anya.

Ismét a 80% vagyok a lányom 6hónaposan volt majdnem 10kiló. Én 170cm vagyok 63kiló. A párom 196cm 108kg. A lányunk pont mint ő! 2éves most 96cm 17kg.

Azért megnézném ezt a súlyt melyik anyuka bírná sokáig,"csak mert ezért van otthon"!

Az "arany közép" út nálunk nem működött,mert ő egész nap ölben akart lenni. Egy 2kilós újszülöttel nekem is könnyebb lett volna,még ha ugyan ilyen a természete!!!

"sokat akar ölben lenni a babájuk, hosszú idő elaltatni a babát, stb. Ez miért baj? Ezért vagyunk itthon, nem?"

De.

És amikor visszamész dolgozni akkor hogyan szoktatod le arról, hogy órákon át tartó ringatással alszik csak el? Hogyan szoktatod le arról, hogy örökösen az öledben legyen? Ki fogja mindezt megcsinálni amikor Te dolgozol?Az ovónéni? Nem hinném..

Az én gyerekem nem ölbe baba, altatni sem kell, szóval nem vagyok elfogult, de megértem őket! Minek rászoktatni olyanra amiről hamarosan le akarod majd szoktatni? Hiába vagy otthon MOST..később nem leszel, és hidd el, esze ágában sem lesz egyik napról a másikra megtanulni, hogy kedden még ringattak, szerdától viszoont már nem.

Na látod,nem mindenkinek van olyan nyugodt "jó" babája mint neked! A lányom hiába volt majdnem egész nap ölben,mégsem elégítette ki az "érzelmi igényeit". Én örültem ha este 10kor elaludt,és ha éjjel nem kellett hozzá kelnem "csak" 2x-3x. Persze szeretem ha hozzám bújik,de nem napi 24órában,hogy még az alap szükségleteimet sem tudtam ellátni ordítás nélkül!

Én lettem volna a világon a legboldogabb ha olyan babám van mint neked! Amíg nem ismerjük meg a másik oldalt,olyan könnyű ítélkezni/véleményt mondani!

Kedves Kérdező, csatlakozom az előttem szólóhoz!

Istenem, mit nem adtam volna, ha elalszik a babám a hintában, ha estétől reggelig alszik, ha alszik délelőtt-délután! Ha ezek közül csak az egyik dolog működött volna, már nem szólok egy szót sem! De az én Fiam írd és mondd, egész nap (azaz 24 órában) ölben lett volna és volt is szinte mindig, na de alapvető szükségleteim nekem is vannak, és olyankor bizony ordított ... Én pedig olyan voltam, mint egy élő halott, mert a nappali "robot" után még éjjel is ugráltam hozzá minimum 3-4x. Hányszor teregettem meg mostam fel úgy, hogy közben a kezemben volt, mert azt az 5 percet nem bírta ki a játszószőnyegen ... Kenguruban, hordozókendőben pedig szintén nem maradt meg, próbáltuk.

Tehát továbbra is azt mondom, vannak azért az átlagosnál "kicsit nehezebben" kezelhető babák, akik mellett valóban a túlélésről szólnak az első hónapok, és bizony én nem gondolom, hogy ez így jól van, illetve a mi esetünkben volt. (Már 1 éves, most már 10 percet is eljátszik a hatalmas járókájában :-))