Miert leht az, hogy a 3 hetes kislanyom nemakar elaludni a kisagyaba ebren, csak ugy tudjuk letenni, hogy mar a kezunkben elaludt. tudom, hogy nem igy kene lennie, mert nagyon hozzaszokik?

3 hetes, még nagyon pici

adj neki időt, ki tudja mi zavarja meg a nyugalmát.

valami miatt, nem érzi jól magát egyedül a kiságyban, próbálkozzatok, nyugodt hangulatot teremteni elalváshoz, majd idővel kialakul a rutin, és menni fog.

lehet, hogy a pocija fáj, lehet, hogy csak ragaszkodik hozzátok! :)

szerintem fokozatosan és türelmesen hozzá fog ő is szokni idővel.

Az alvásnak van egy trükkje!

A felnőttek éjjelente alszanak 6-8 órát átlagosan egyhuzamban, de mindannyian fel fel ébredünk 3x-8x az éjszaka folyamán. ezek az ébredések elég rövidek ahhoz, hogy ne emlékezzünk rájuk. Nem is riadunk fel különösebben, csak megigazítjuk a párnánkat, vagy megforulunk egyik oldalunkról a másikra, vagy betakarózunk kicsit jobban. Viszont ha arra ébredünk, hogy megváltoztak a körülmények ahhoz képest ami eredet elalvásunkkor volt azonnal fel is ébredünk rendesen.

Pl. Lefeszel aludni az ágyadba ahogy szoktál, pizsamában, palan alá stb. viszont az éjszaka közepén felébredsz a nappaliban a kanapén egy pokrócba csavarva. Te is meg lennél riadva, és felpattannál.

Nos a kisgyerekek, és a csecsemők is ugyanígy alszanak. Amikor ők felébrednek az éjjel (rövid 10-30mp-re) ugyanazt az állapotot keresik ahogy elaludtak, ha nem azt találják, felébrednek és keresik anyu cicijét, papa karját, szívverését, simogatást, anyu vállát stb.

Ezt még meg kell azzal spékelni, hogy egyetlen emlős sem születik azzal a tulajdonsággal, hogy egyedül tudjon elaludni. Ha így születnénk, nagyon könnyű dolgunk lenne anyáknak, de lehet, hogy a kicsi nem élné túl!

A lényeg, hogy idővel meg kell a babáknak tanítani elaludni úgy, hogy a környezetében semmi olyan nincsen amit onnan elvennél amikor ő már elaludt. Nem nehéz dolog, csak következetességet kíván. A gyerekek attól érzik magukat biztonságban, hogy kiszámítható számukra mi fog történni. Ha nagyon határozottan csinálod a dolgod nem ijed meg. De ha remeg a kezed, és tétovázol egy pelenkázás is eltarthat sokáig ráadásul egy izgő mozgó síró kisgyerek lesz az eredménye.

Mindennek amit csinálsz jól megfigyelhető "ritmusa" van. És idővel a pici megtanulja, hogy ez most a pelenkázás, az öltözködés, az etetés, a fürdetés, illetve az altatás. mindent mindig ugyanúgy csinálunk.

Sosem fürdetünk a mosdóban, vagy a mosogatóban, mindig a kádban, sosem jut eszedbe a gyereket fazékból fakanállal etetni, vagy befőttes üvegből itatni pohár/cumisüveg helyett.

A gyerek társít tárgyakat és esemény sorozatokat eseményekhez. a tányért az előkét, a kiskanalat, az etetőszéket az evéshez, a kádat, a kiskacsát, az olajozást/masszázst az esti fürdetéshez stb. ugyanígy van ez az öltözködéssel, és így kéne legyen az alvással is.

A gond csak az, hogy az alvás terén a szülők többsége elbizonytalanodik, és szinte képes minden esetben másképp csinálni.

Érdemes nappal is, este is azonos rituálét kapcsolni az alváshoz, és csodálatos módon, ugyanúgy nyugodtan fogja "elviselni" az altatást is mint az etetést, a fürdetést, a pelenkázást stb.

persze, hogy a kezetekben megnyugszik, a világ legjobb helyén van! de az nem rendjén való, hogy az ágyát nem tartja jó helynek! igen is az ágyában biztonságban kell éreznie magát akkor is, ha ott vagytok vele, és akkor is, ha egyedül van a szobában.

Tényleg nem annyira bonyolult talán, mint hangzik, de csak rajtatok múlik, hogy sikerül-e.

sok sikert!

Én is ezt tapasztaltam, amikor a fiam ennyi idős volt. Tálán hat hetes volt, amikor úgy döntöttem, hogy ez így nem lesz jó, hiszen nem lehet mindig ringatni. Sokak szerint ez szívtelenség de szerintem teljesen normális dolog. Most nem is szeretném kifejteni, hogy miért tartom ezt így jónak, csak tudom, hogy bele fognak kötni a szupermamik :)

Na a lényeg az, hogy egy hét alatt sikerült elérni azt, hogy a fiam már ne azért sírjon, hogy ringassam el, hanem hogy tegyem le amikor álmos. Igazából nem sír olyankor, hanem nyafog, tekereg, már nem akar ölben lenni, játszani. A legfontosabb,hogy komolyan el kell határozni, hogy mától nem lesz álombaringatás, hanem megtanítod egyedül elaludni. Ha tétovázol, akár bele se kezdj. Amikor látod a babádon, hogy álmos, akkor tedd be a kiságyba. Természetesen sírni fog, de semmi gond. Vedd csak ki nyugodtan, ringasd addig, amíg abbahagyja, de még ébren van, és tedd vissza. Ezt a mutatványt lehet ismételgetni kb. egy órán keresztül, közben énekelj neki (lehetőleg altatáshoz énekeld neki mindig ugyan azt a dalt, hogy ebből is tudja, hogy most az alvás következik, később már ez is elég, hogy ráhangolódjon). Ez eleinte nagyon nehéznek tűnik, de pár nap alatt azt veszed észre, hogy egyre rövidebb az az idő, amíg elalszik a baba, egyre kevesebbszer kell kivenni az ágyból és megvígasztalni. Én egy hét után azt vettem észre, hogy már nem is sír a babucka, hanem elkezd olyan hangot kiadni, hogy haaaaaaaaaa, és rájöttem, hogy így altatja magát. A másik dolog az, hogy én mellétettem a hálóingemet, hogy érezze az illatomat az ágyban is, hiszen egész nap a közelemben van, ez neki a megszokott. Azóta is azzal alszik, szerintem már nincs is semmi illata, már csak annyi, hogy megszokta. Ha beteszem az ágyba, onnan tudom, hogy tényleg álmos, hogy magához húzza a hálóinget és belefúrja az arcát. Ilyenkor azért odafigyelek,hogy ne tekeredjen bele nagyon, és amikor már elalszik, akkor picit távolabb teszem tőle, hogy ne gabalyodjon bele.