Lehet kicsit panaszkodni? Tudom nincs erre megoldás és előbb utóbb elmúlik, de nagyon nehezen viselem!

Én lányom is ilyen :) Másfél éves, még nem nagyon változott a helyzet. wc-re,tusolni jön velem, de már megvan Apával, Mamával 1-2órát, ha én is otthon vagyok, ha nem...akkor hiszti

17hós, gondolom most van a szeparációs félelme

8-9 hónapos korban kezdődik a szeparációs szorongás!Vmelyik babánál kevésbé vmelyiknél nagyon kijön!A te babádnál nagyon kiéleződik ez a dolog!Szerintem idővel el fogja hagyni ezt!Addig meg próbálkozzatol mindíg,hogy mással is el legyen egy kicsit!ne adjátok fel,egy idő után rájön,hogy Anya visszajön attól hogy kikerült a látóteremből!Tudom,hogy nehéz,sok kitartást kívánok de olyankor gondolj arra,hogy kamaszkorában meg ellök magától meg kizavar majd a szobájából mert ciki vagy!

nekem van egy barátnőm egyidősek a gyerekeink(21 hósak)és azt mondja,hogy ő a fia mellől simán kimegy havat lapátolno vagy hátra megy az alsó konyhába ruhákat teregetni egyszóval ott hagyja a lakásban a fiát az meg észre sem veszi,hogy Anya nincs,nem is keresi!Szerintem ez sem jó.....

Mi úgy csináltuk a mamához-apához való szoktatást, hogy ment játszani, amikor odajött hozzám és fel akart volna kéredzkedni, nem engedtem csak leültem mellé a földre és megölelgettem, vagy amikor vasaltam é s csimpaszkodott akkor megsimogattam. Az elején kb 5-10percenként. Most már kitolódott 1-2órára és vasalni tudok :) 1évembe került. De én is úgy vagyok vele, hogy el fog jönni az az idő (nem is olyan sokára) amikor már ciki lesz a puszim. Úgyhogy kiélvezem minden percét az összebújásnak :)

1.voltam

Játszál vele kukucs játékot, az erősíti a tárgyállandóságot (persze én is tudom, hogy az már 4-6 hónaposan kialakult), talán közben azt is tanulja vele, hogy anya mindig előkerül.

Amúgy meg előbb utóbb ez a korszak is elmúlik.

:) Én sem járok egyedül wcre. Reggel elvonulnék, amíg apjukat nyúzhatnák, hát rámnyit a nagy(2,5) és ott dorbézolnak ketten, a kicsi(1éves)hevesen anyázik közben...

zuhany dettó:)

Aludni van, hogy a fejemen, konkrétan az arcomon akarnak...

Feladtam:) Annyival könnyebb, hogy nálunk elvannak másokkal is.

Teljesen normális a viselkedése:). Az én lányom is mindig a sarkamban van vagy a hátamon:))). Nehéz, tudom, de könnyebb, nekem legalábbis sokat segített, hogy sokat olvastam a szepaszorongásról és elfogadtam, hogy ő ilyen. Ha mindig hadakoztam volna begolyóztam volna:).

Nekem sokat segít(ett, már 16 hónapos) a hordozás:)! Bár egyedül nem lehetek, de tudok haladni az itthoni dolgaimmal(remekül lehet takarítani, mosogatni, főzni, teregetni...) hátra kötött babával:)! 9 hónaposan már elég nagy a babád mei- tai- ban való hordozáshoz(nem kell a kendővel bíbelődnöd), szerintem próbáld ki, nagy valószínűséggel segíteni fog. Sőt, sokszor észrevettem, hogy ha rajtam van 1- másfél órát, kielégült a testközelség- igénye és ha leraktam nem éhítozott annyira utánam.

Ha kipróbálnád a hordozást kérdezz nyugodtan, szivesen válaszolok. Nem csak technikai dolgokra gondolok, hanem a szokásos aggályokra a felkapatást, elkényeztetést, mozgásfejlődést... illetően:).