Hagytátok valaha, hogy álomba sírja magát?

Köszi mindenkinek a válaszokat. Mindenkivel egyet értek, a válaszokban a különbséget ott látom, hogy életkor, baba, és anyai akaraterő függvénye a dolog... :) mármint, hogy hagyjuk-e sírni vagy nem. Akik azt írják, hogy pici babaként nem kell hagyni, persze egyet értek, én sem hagytam soha, mellettem és velem aludt éjszakánként 4 hós koráig, azóta külön kiságyban, külön szobában alszik, minden gond nélkül szoktattuk ki, igaz szinte mindig ébred hajnalban, ritka hogy reggel 8ig aludna. Ha ébred, átmegyek hozzá, ha még korán van, akkor visszaaltatom ott, de ha engem is a legmélyebb álmomból ébreszt a sírás, akkor nincs erőm semmire, átviszem magam mellé, és így alszunk tovább. Este cicin alszik el, vagy karban, vagy ölben, vagy tápis üvegre alszik rá, próbáltam mást is, próbáltam cumit tömni a szájába, hátát simogatni, kicsit otthagyni, újra bemenni megvígasztalni, stb - semmi nem jött be, csak a cici vagy a karban alvás, illetve ha még felébred mikor leteszem be szokott az is jönni, hogy akkor simogatom a hátát és akkor fekve marad, elalszik. De nem mindig. Akkor elölről megy a szenvedés, így minimum 30 percet töltök esténként a gyerekszobában, de ez lehet sokkal több is. A délutáni alvás pedig babakocsiban megy. Egyelőre ez vált be, ha kinövi majd nézünk más megoldás után.

Ezek alapján én azt gondolom van szeretgetve bőven, sőt, biztos, hogy van aki szerint túlzás, máshogy kellene, keményebben, próbálnám is, persze nekem is az lenne a legjobb ha úgy menne minden mint a nagykönyvben, de nem ilyen baba, születése óta anyás, akaratos, de persze egy tündér is és imádjuk. De néha azért elegem lesz nekem is. Annál a válaszolónál van a pont aki szerint ilyenkor ezt el kell neki magyarázni. így fogok tenni a jövőben.