Valaki érzett hasonló félelmet, mert én nem tudom mire vélni? Kisbabával kapcsolatosan.

Szerintem is természetes, amit érzel. Elsőre minden olyan ijesztőnek tűnhet, de eközben te is tudod, hogy meg tudod csinálni! Menni fog, hiszen mást nem tehetsz.

Idővel tényleg belerázódsz majd, bízz magadban.

Voltam én is így, pedig nem volt koraszülött a fiam.

Szülés utánra férjem kivett 2 hét szabit és itthon volt velem, mindenben segített, ha kellett éjjel felkelt kivette a kiságyból a picit, mikor sírt, megnézte a pelust, hanem volt benne semmi, akkor simogatta a pocakját sétált vele, ha még mindig sírt, akkor hozta hozzám szoptatni. Aztán letelt a két hét és visszament dolgozni. Én úgy féltem, hogy csak na.

Főleg az esték és éjszakák voltak rosszak, férjem hajnal 3-4 körül kel és megy dolgozni, fiam sokat sírt éjjelente, hasfájós volt, férjem pedig átköltözött néha a másik szobába, hogy aludni tudjon, ami jogos, de én haragudtam rá, mert féltem egyedül az éjszakától.

Ne aggódj, elmúlik majd ez az érzés. Amúgy tök természetes.