Anyukák, kismamák, megosztanátok velem a véleményeteket?

Nem hiszem, hogy most vált volna tudományossá a gyereknevelés, csak már sokkal több helyen lehet mindennek utánajárni. Nagyszüleim korában szájhagyomány útján mentek az információk - akkor az volt a nagy tudomány, anyukám idejében szakkönyvek már voltak, most meg minden van: könyv, védőnő, TV, Internet stb. Szerintem régen is lett volna igény erre, csak akkor még nem volt ekkora hatása a médiának.

Az elméletekhez könnyebben, gyorsabban hozzá lehet férni most már. S itt vannak a fórumok is, ahol aztán találhatunk mindent...megalapozott tényeket, és alaptalan hülyeségeket is.

Az egyetlen dolog, ami maradandó az az anyai ösztön.

Én olvastam egy könyvet még várandósan, és az Internetet is bújtam, de legnagyobb segítség anyukám volt, valamint a saját megérzéseim.

Gyereknevelésben egy dolgot tartok fontosnak: az alap értékeket. Nem akarom az alapvető tulajdonságait megváltoztatni, csak azt akarom, hogy legyen mire építkeznie és szeretetben nőjön fel.

"Tudományos elméletek bevették magukat az anyukák tudatába" - ilyen mindig is volt. Régen "szabály" volt pálinkás kenyérrel altatni a gyereket, most meg más dolgok vannak, amik elterjedtek. Ilyen-olyan "tudományos elmélet" mindig is körbejár az anyukák körében, csak most más forrásokból kapod meg (több helyről), mint régen.

Ha könyvet vagy cikket olvasok, nem veszem készpénznek, mert nincs egy gyerek sem aki a szakkönyvek szerint fejlődik. Vannak hasznos praktikák, tanácsok, de ezeket sokszor át kell értékelni, személyre szabni.

Én próbáltam a terhesség alatt több könyvet is elolvasni, ceruzával, post-it-tel jelöltem, ha valami tetszett, és jónak gondoltam.

Szülésfelkészítő tanfolyamra is jártunk Párommal, és a szülésznővel mindent át tudtam beszélni (nemcsak a szülést).

Szerencsére a barátnőim előttem szültek, így tőlük is sok jót el tudtam/tudok lesni.

Ezen az oldalon is minden témában megleltem a számomra fontos információkat.

A gyereknevelést kihívásként élem meg, és a saját "igényeim" alapján próbálom alakítani a gyermekemet. Meglátásom szerint régen nem volt se idejük, se energiájuk, és ennyi forrásuk sem az anyukáknak. Részben jó, mert nekem hasfájós a babám, és most már tudom nem tart örökké a sírása, de ha nem állt volna ennyi információ a rendelkezésemre, már rég depis lennék, hogy mit nem csinálok jól.

Remélem érthetően írtam, de épp etetek, így csak egy kézzel pötyögtem :)

sorban igyekszem válaszolni:

általában interneten olvasgatok a témában. könyvekbe bele-beleolvasok.

mikor? anyukámtól is örököltem könyveket, vannak benne 70-es évekbeliek, már azok közt is van "tudományos" témájú. a mostani elvek alapjai abszolút jelen vannak már azokban is.

miért? az emberi agyat, a kisgyermek agyát meg főleg! megfejteni kihívás a tudomány számára.

mi miatt jelentkezett? nincs ötletem. talán nem is volt igény, hanem egyszerűen ahogy fejlődik a tudomány, óhatatlanul rájönnek bizonyos dolgokra. ez pedig az átlagemberekhez is eljut valamilyen szinten.

jó-em vagy rossz, hogy ez a fajta tudomány jelen van? mindkettő hatást észreveszem. jó pl. megértünk olyan dolgokat a babánkkal kapcsolatban, amiket rosszul értelmeztünk volna egyébként. rossz: sokakat görcsössé, egy irányba végletessé tesz. tudni kell kezelni ezeket az információkat, úgy érzem, nekem sikerült és ezért segítenek ezek a könyvek. Ha úgy vesszük, receptként tekintek rájuk, de én a receptektől is szeretek eltérni, azok alapján új dolgokat kitalálni :))

röviden, lényegre törően ennyi, de ha szeretnéd, bővebben is kifejtem, ami érdekelne

Várva várt volt a kisfiam sok lombik után örökbefogadással érkezett,nagyon boldog voltam és azt gondoltam,hogy semmiféle nevelési szakkönyvekre nem lesz itt szükség elegendő lesz a szüleimtől látott jó példa és az ösztönös ráérzésem a nevelésre.

Igen nyugtalan fiúcska volt már pici korától,mi elfogadtuk ilyennek,az óvodába kerüléssel kezdődtek a viselkedésproblémák,kiderült erős figyelemzavara van.

Kutatásba kezdtem faltam a gyermeknevelési könyveket:Ranschburg Jenő ,Hyperaktivitásról szóló könyvek,fejlesztési lehetőségek stb ...

A tv-ben néztem a "Segítség szülő vagyok" című műsort

:-) ,abból is volt ami nagyon bevált .

Lehetséges ,hogy egy átlagos gyermek nevelésénél elboldogultam volna a neveléssel speciális ismeretek nélkül,de így viszont nagyon szükséges ,hogy képezzem magam,hogy tudjak segíteni a gyermekemnek.

Végül is az első válaszoló tökéletesen leírta a véleményem.

Mindig is tudományos volt a gyermeknevelés, csak kevesebb fórumon tudott eljutni az "átlag" emberekhez. Talán annyi változás van, hogy mostanság nagyobb hangsúlyt kap a gyermek pszichés fejlődése (tehát régen inkább azzal foglalkoztak, hogy mit egyen, hogyan kell helyesen ellátni, ápolni, most meg a viselkedési zavarok kialakulásának megelőzéséhez is adnak "tanácsokat", többet foglalkoznak a picik lelkivilágával).Ezt szerintem a pszichológia fejlődése, terjedése hozta magával.

Az igény ahogy már írták régen is meg volt rá. Itt csak annyit tennék hozzá, hogy sokat változott az emberek (anyukák) élete. Régen sajnos ezzel nem tudtak annyit foglalkozni mint manapság. Értem ez alatt, hogy legtöbben mezőgazdaságban dolgoztak, ahol a földet meg kellett művelni, az állatokat el kellett látni, a kenyeret meg kellett sütni, stb...a 2 hónapos pici mellett is. Most az anyuka (ha megteheti)akár 3 éves koráig otthon lehet és a gyermekével (és"csak"a háztartással) kell foglalkoznia. Tehát több ideje, energiája jut az erre irányuló igényei kielégítésére.

Foglalkoztatnak az irányelvek, de itt is utalnék az előttem szólók válaszaira. Az általános irányelveket figyelembe véve a saját értékítéletem szerint nevelem a gyermekem, hogy boldog, kiegyensúlyozott, szerető, egészséges, tisztességes, a "saját lábán megállni" tudó felnőtt legyen belőle. Van jó és rossz oldaluk is az ilyen elméleteknek...erről is írtak már.

Nekem segítettek a könyvek, cikkek, fórumok. Inkább irányadóként tekintettem rájuk. Nagyon sok dolog amit alkalmaztam bejött, volt amin módosítani kellett, volt amit ki sem próbáltam. Én rugalmas embernek tartom magam, így soha nem ragaszkodtam a tudományosan leírt dolgokhoz (persze itt nem a tejadásra és az ápolásra gondolok, hanem inkább a nevelésre). Hajlamos vagyok a tapasztalati tényeket előrébb helyezni.

Kb.ennyit tudtam hozzá tenni, ez előttem szólók válaszaihoz! Jó munkát a cikkhez! És persze jó babavárást!:)