Csak én nem tudom összehangolni a dolgokat? Azok akiknek semmilyen segítsége nincs pici baba mellett, hogyan oldják meg a házimunkát?

Nem tudom te mennyire vagy kimerülve, én kb. olyan 2 hónapos volt a fiam mire jutottam vmire ilyen házimunka meg mindennapos főzés stb.terén.

Én eleinte örültem hogy szoptatok, fejek, kitalálom, mikor miért sír és ebben így ki is merültem:)

Szerintem 5 hetes baba az még nagyon kicsi, még hagyj egy kis időt magatoknak, hogy rendszerbe kerüljetek.

Addig meg a férjed igenis takarítson néha össze, mosson (az nem egy nagy kunszt) szedje ki s ruhát vásároljon be hazafelé stb:)

Az ő gyermeke is, és így hogy nincs segítséged (nekem se volt és még sokunknak nincs) nem húzhatja ki magát a dolgok alól:)

Vagy pedig akkor nézze el neked ha nem csillog vllog a lakás mire hazaér:)

Ha pedig téged zavar jobban mondjuk a kupi, akkor kicsit próbálj meg engedékenyebb lenni magadhoz.

szia! szerintem most ne foglalkozz a házimunkával!

próbálj minél többet pihenni. hisz még pár hete szültél!

nem lesz könnyű később sem, de fontos, hogy megerősödj a szülés után!

én is szupernő akartam lenni, majdnem ráment a tejem. ne ess ebbe a hibába!

szia!

Én ugyanígy voltam. pánikoltam attól, hogy örökre így marad, és az életem egy káosz lesz. 3 hónapos korától azonban már elég jól le tudta kötni magát, így apránként jutott időm mindenre. légy türelmes picit magatokhoz!

Kitartás!

A harmadik vagyok megint:) ez is nagyon igaz amit az utolsó válaszoló írt hogy egyre jobban efoglalja magát és nagyon fogsz örülni mikor látod hogy haladsz is:)

Nekem pl. a fiam 7 hónapos korától négykézláb mindenhova ügetett utánam,de nem zavart ahol épp voltam (konyhában főzés közben, vasaláskor elkerítettem magam de elég volt neki h lát) mindig adtam neki vmit kifogyott dobozt, ásványvizes üveget az nagy sláger minden babánál ált:)) műanyag kanalakat stb.és én is haladtam és ő se nyűgösködött:)

Az előttem szólók minden okos dolgot elmondtak, ehhez csak csatlakozni tudok. Az első két hónap brutálisan hosszú, azt hiszed, ez így lesz örökre. Aztán meg pikk-pakk, minden beindul, kezd valamire hasonlítani az életetek, lesz különbség éjszaka és nappal között, nem tűnik minden 24 órás talpalásnak és készenlétnek.

Talán lassan próbáld meg a babád rendsszerhez, rutinhoz szoktatni, de az is lehet, hogy ő maga alakítja azt ki. Ha tudja, mikor mi következik, türelmesebb és te is tudsz igazodni. Pl.: eszik, büfi, játszotok, elálmosodik, elalszik, aztán irány a házimunka. Nekem bevált így. De mindezt kezeld azért rugalmasan. Kitartás!