Ezt hogy leszek képes egyedül megoldani?

kedves kérdező,

én is egyedül csináltam végig a terhességet külföldön (Németországban)

szerintem első lépésként érdemes lenne utánajárnod, hogy a te országodban hogyan is működnek ezek a dolgok, mit biztosít a betegellátás, milyen a kórházak a környékeden, milyen rendszerben dolgoznak az orvosok/bábák/védőnők, nincs-e esetleg magyar szakember, akihez fordulhatsz (anyanyelven mégiscsak könnyebben megérteti magát az ember), vagy más magyarok, akik ezt a már végigjárták ezt a folyamatot

Nekem következő dolgok segítettek a terhesség ideje alatt felkészülni:

- a bábák által tartott szülésfelkészítő tanfolyam ( a betegbiztosító állja) - privát lehet még menni csecsemőápoló tanfolyamra is, de erre nekem nem jutott már időm

- nőgyógyásznál/bábánál kapott kiadványok német nyelven

- A Bába válaszol c könyv magyarul (amit egy német bába írt egyébként)

- beszélgetés gyermekes barátokkal/rokonokkal

- ha szerencséd van, akkor a kórházban ahol szülsz majd, a rooming-in módszert követik, vagyis a baba veled van, de MINDENT megmutatnak neked - pelenkázás, öltöztetés, szoptatás, köldökcsonkápolás etc

- szülés után a bába/védőnő házi látogatásaikor mindig feltehettem a kérdéseimet

- egy kismamáknak való weboldal (én erre szorítkozom szinte kizárólag: www.kismamablog.hu) - DE ne ess abba a hibába, hogy mindenfajta honlapokról is szemezgetsz, nagyon sok írásos anyag az interneten egyszerűen szakszerűtlen :( a gyakorikérdések sem orvosok és védőnők tanácsadó gyülekezete, hanem egy fórum, ahol az anyukák megosztják tapasztalataikat, amiket orvostól/védőnőtől sose tudsz meg ugyan, de azért a kapott infot tudni kell a helyén kezelni :)

a felsoroltak sokat segítettek mind a szülésre való

felkészüléskor, mind abban, hogy a terhességel-szüléssel kapcsolatos német kifejezéseket megtanuljam és átlássam, hogyan is működik a rendszer, milyen az általános hozzáállás a szüléshez magához, és ami a legfontosabb: hogy hogyan is kezeljem a kisbabát

a szülés után a férjem volt itthon velem két hétig, utána, mikor a fiam már három hetes volt, jöttek anyósomék és szüleim pár napra. azóta egyedül csinálok mindent, a férjemen kívül, aki reggeltől-estig dolgozik, nincs semmi segítségem, se fizikailag, se "szellemileg". ha kérdésem van, akkor a korábban felsoroltak egyikében mindig megtalálom a választ

és ami a legfontosabb, nekem is kimaradt az eddigi életemből a csecsemőápolás, és nekem sem volt a sajátomon kívül már kisbaba a kezemben (szinte kerültem is őket korábban ) DE amint a te gyermekedről lesz szó, minden tennivaló körülötte ÖSZTÖNÖSEN és MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐEN előjön belőled, hogyan fogd, hogyan nyúlj hozzá :)

nekem is mondták ezt korábban, és nem hittem, egészen addig, amíg tényleg nem esett meg velem...

sok sikert kívánok mindehhez és ha esetleg a német rendszerben szülsz te is, írj privát emailt és szivesen elmondom részletesen, mi hogyan zajlik itt!

:-) akkor most elárulok Neked valamit,amit a környezetem nem tud. Az első csemeténket a Párom akarta,én csak bele egyeztem. Senkit nem ismertem,senki nem tudta rám hozni semmivel a frászt. Egyedül a vége fele kérdezgették,hogy nem félek a szüléstől?? Mivel nem tudtam mitől kellett volna félnem,így nem,nem féltem...

A gyermekünket úgy fél éves kora körül éreztem a magaménak,addig úgy néztem Rá,mint egy tini lány: jaj,de cuki,jaj,de aranyos,nézd,mosolyog!

Ennek ellenére ott voltak az ösztönök!!

A másik 2 lányt már én akartam jobban,a Párom nem igazán,de a végén csak belement! :-)

Üdv:3lányos

a németországi anyuka vagyok

mi szerettünk volna kisbabát a férjemmel, de olyan gyorsan összejött, hogy komolyan a frász jött rám, mikor kiderült, hogy terhes vagyok :)

szerencse volt jópár hónap, hogy hozzászokjak a gondolathoz, szülők leszünk, és kellett bizony pár hónap a szülés után is, hogy maximálisan anyának érezzem magam, ez persze nem jelenti azt, hogy az első pillanattól fogva ne lettem volna anyatigris, ha a gyerekemről volt szó

nekem egyszerűen nehéz volt átállni arra, hogy most a gyerek az első, nem a munkám (amit imádok), vagy a háztartás vezetése... féltem, hogy az egész életemet felfordítja a kisbaba, és láss csodát, minden a legoptimálisabban alakult, mindenre van időm a csöppség mellett, anélkül, hogy őt elhanyagolnám :)