Ezt hogy leszek képes egyedül megoldani?

nekem sincs segítségem, elő baba.

terhesen sokat olvasgattam (google), vettem könyveket, ide sokat feljöttem, olvastam a kérdéseket (talán ezzel tanultam a legtöbbet, itt nem megírta egy nagy okos férfi, hogy a baba3 óránként eszik és pont)

terhesség alatt magyarországon van kötelező tanfolyam, igaz csak 3-4 órás volt, de nagyon sokat segített az is. nálunk a védőnők, kórházak tartják, de biztos van nálatok is ilyen.

majd mikor megszületik a baba a kórházban megmutatják hogy kell megfogni, fürdetni, pelusozni.

egyébként marhára működik az ösztön.

nekem a férjem már az első nap se volt otthon, csak aludni járt haza 3 hónapos koráig (szezon volt), gyakorlatilag kettesben voltunk a babámmal, ha valamit nem tudtam leültem a gép elé vagy felhívtam a védőnőt.

most 2 éves, minden rendben vele :D

A magam példáján írom: majd belejössz, mint kiskutya a vakkantásba:)

Azt hiszed, viccelek, pedig nem.

Nincs testvérem, babákat is csak max. babakocsiban láttam,-az elején remegett a kezem, ha meg kellett fogni, és pár napig így is volt. De nekem kellett felvennem, öltöztetnem, fürdetnem ,pelenkáznom, etetnem stb. úgyhogy ha "féltem" is, de rá voltam "kényszeredve". Kb. 3 hónap alatt ezek a dolgok "rutinná" váltak.

Amit tudok írni még jótanácsnak, hogyha esetleg vki meg tud látogatni pl. nagymamák közül, az nagyon jó lenne. Sokmindent tudnak mutatni, gyakorlatiasabbak. Amikor először adtam cumisüvegből a babámnak enni, akkor pl. anyukám kezébe nyomtam az üveget, hogy etesse meg, én nem merem:))

És aztán ellestem a mozdulatait, és próbálgattam én is (közben paráztam ezerrel, de megintcsak muszáj volt....).

Gyakorlat teszi a mestert! :) - ez ezen a területen is így van!

Magyarországon sincs kötelező tanfolyam.

Javaslatom: olvass sokat, könyvet, interneten, nézz videókat, sok van babaápolásról, fürdetésről, pelenkázásról, stb. A nyomtatott hagyományos könyvek azért jók, mert bármikor fellapozhatod, én a babaszobában tartottam, és bizony előfordult, hogy a 3. gyereknél is elővettem valamiért :)

És hallgass majd az ösztöneidre a tanultak mellett :) 9 hónap alatt sokminden rád ragad majd, nyugi :)

Ruha: amiben te sem fáznál, ill. nem lenne meleged. Pl. ha fekszik otthon a kiságyban úgy öltöztesd, mint ahogy te is jól éreznéd magad, ha ott feküdnél.

Azt én is könyvekből tanultam meg, hogy hogyan szoptassak, hogy tartsam, figyeljek arra, hogy kapjon levegőt, stb. És a cumisüveget is, sőt a poharat is könyvekből tanultuk meg használni. A fürdetést is, hogy mindent készítsek oda előtte, mert közben nem tudok kiszaladni, stb, stb. :)

Aztán hátha rendesek lesznek a szülészeten is, és talán barátnő vagy szomszéd néni, mn kaatárs vagy valaki is akad a terhességed alatt.

tényleg ne aggódj emiatt, több ezer év alatt nem haltunk ki, nem te lennél az első ;)

egyébként tényleg úgy van, hogy ha ott vagy, jön magától.

emlékszem mikor kis kocsiban megkaptam a babámat, minden oldalról remegő kézzel próbálkoztam kivenni de nem tudtam hogy kell megfogni :D aztán most meg egész nap nyúz, hogy dobáljam.... :D

ma 14:19

tényleg nincs? mikor én voltam terhes, most már 3 éve, volt.

választhattál, hogy vagy a védőnőnél vagy a kórházban vettél részt rajta. én védődőit választottam, 9-délig tartott. játékbabán megmutatták hogy kell fürdetni, szoptatni, pelusozni, stb. mindent elmondtak betegségekről, gyerekápolásról, stb.

ha tényleg nincs már ilyen az nagy kár, szerintem minden leendő anyára ráfér egy ilyen "gyorstalapló" :(

Az első gyereknél várandósan csak annyi segítségem volt,amit a kismama újságban olvastam,hogy mi kell a kórházban,majd a végén a védőnő elmondta,hogy ajánlott itthon. Ennyi. A kórházban megmutatták a pelenkázást.

Ilyenkor szívesen használom azt a szót,hogy ösztön.

Az első babánkat várva volt egy ismerős-nekem nem,a Páromé- akinek kicsi babája volt akkor. Felajánlotta,hogy fogjam meg... nem mertem,mondtam,hogy pólya nélkül nem mertem,nem is fogtam meg. A kórházban amikor megszületett a lányunk,nem volt rendes pólya,amiben stabilan van a kicsi,ráadásul babás szobába kértem magam,mert "nekem senki ne mondja meg mikor etethetem a saját gyerekemet!" Ott nekem kellett pelenkázni,a köldökét kezelni-azt megmutatták a dolgozók,ha valahol megakadtam,akkor a szobában a többi anyuka segített. Érdekes,mert bár nem éreztem sokáig az enyémnek a babát,mégis mindig tudtam,hogy mikor sír mert éhes,mikor sír mert olyanja van... stb, és amikor fel kellett venni,nem gondolkoztam,nem féltem hogy "összetörik" , felvettem. Ezek az igaz ösztönök! Amikor szükség van ezekre az ösztönökre,akkor törnek elő!

Üdv: 3 gyermekes