Mi a véleményetek a baba-mama barát kórházról? Mik a tapasztalataitok?

A bababarát (sajnos) nem egyenlő a mamabaráttal. Azt jelenti, hogy a kicsi végig Veled van, és nagyon támogatják a szoptatást. Sok helyen állítólag akkor sem adnak pótlást, ha a kicsi ordít az éhségtől, én az Istvánban szültem, ott adnak anyatejet kiskanállal. Tilos a cumisüveg, a cumi és bármilyen pótlás, és ha valamiért mégis elviszik a babát, éjjel is 3 óránként át kell menni szoptatni.

Kicsit fárasztó volt, de örülök, hogy ilyen helyen szültem, mert jórészt ennek és az igény szerinti szoptatás "nyomatásának" köszönhető, hogy tudtam szoptatni. A gyerekorvos itthon ugyanis ragaszkodott a 3 óránkénti etetéshez, amitől folyton sírt a babám, a tejem csökkent, a védőnő meg 2 hetesen már tápszert akart íratni. Akkor visszatértem a kórházi gyakorlathoz, és pár nap alatt megoldódott a probléma.

Úgyhogy szerintem összességében megéri. :)

Én ilyen kórházban szültem (most már) tavaly júliusban.

Őszinte leszek hozzád, nekem volt benne jó is és rossz is. Mondjuk inkább rossz!

Ugyebár 0-24-ig ott volt a gyermekünk velünk. Díjaztam szülés után, mikor magamhoz tértem a sürgősségi császárból. Csak egy volt a bibi ... a csecsemős nővérke sehol nem volt és ott hagyták mellettünk a műtős szobában az újszülötteket. Azon kívül, hogy nem mozdulhattunk és mindent segítséggel, fájdalmak kellős közepén kellett átélnünk, nos .. nekem így elég nehezére sikeredett a szoptatás és az első találkozások. Néha bejött a csecsemős, ránk rakta a gyerekünket és elment. Nem tudtam hogy kell fogni, nem láttam semmit.

Nekem nagyon rossz volt, hogy lényegében senki nem jöhetett be hozzánk. Egy üvegkalitkán keresztül beszélgethettünk. Úgy engedtek ki, hogy beöltöztettek teljesen: kesztyű, maszk az arcon, köpeny... borzasztó volt! Állítólag azért kellett, mert fertőzés volt az egyik kórteremben. Nem tudom, hogy az meddig tartott, mert most Novemberben mentünk 'látogatóba' az egyik barátnőmhöz, aki szintén ott szült, ahol én és őket is csak így engedték ki.

Szó sem volt arról, hogy a párom hozzáérjen a lányunkhoz. Láttam az elkeseredését az arcán. Első nap úgy ment haza tőlünk, hogy sírt a fájdalomtól. Nagyon csalódott és dühös voltam magamra, hogy ilyen kórházat választottam.

A csecsemősök nálunk senkivel sem törődtek. A gyermekágyas nővérke rohant a lányommal, mikor bekékült. A csecsemős annyit mondott, hogy majd jön a főnővér és megnézi...

Össze vissza beszéltek! Mikor kérdeztem, hogy mégis hogyan, milyen idők között szoptassam a gyermekem, mindig mást mondtak. Végül felhívtam a védőnőm. Ő a 2-3 órát javasolta és, hogy pihenjek sokat. Aludjak, ha a lányom is. Megfogadtam és így csináltam. Nálunk reggel 6 és du. 6-kor voltak a nővér váltók. Az egyik lese szrt, a másik 30 percenként jött, hogy szoptassunk. már a végén megmutattam neki, hogy hol a szoba ajtó, merre kell kimenni.

Bimbóvédővel tudtam csak szoptatni, erre hamar 'rájöttünk' az egyik csecsemős nővérrel, aki az értelemhez tartozott (sajnos nem sok volt!). Majd másnap elakarta vinni az egyik nővérke, mondván tanuljak meg nélküle is...

Mellszívót behozta a párom, mert 3. nap iszonyat bedurrant a mellem, elkezdtem használni és minimálisan letudtam fejni a tejet. Erre azt is elakarták venni, mondván tanuljak meg kézzel fejni..

Nálunk a kulcsszó a csecsemősökhöz az volt, hogy: 'Betegjogi képviselő'. Amint meghallották, egyből normálisak lettek.

Egyik hölgy, aki velem volt egy kórterembe, ő panaszt is tett.

A higiénia, az nálunk katasztrófa. A fürdőben kisebb véres Balaton állt. Egy mosóvízzel mossák fel az egész osztályt.

Császárom közben pl. azt hallgattam az orvosomtól, hogy: "Siessünk, mert 35 °C-ban leáll a műtő!"

Minden percben nézték a hőfokot. Amikor ez elhangzott a szájából, akkor kezdték még csak beadni az érzéstelenítőt, és akkor már 28 °C volt!

Tudnék még mit írni, de nekem ezek nagyon bennem vannak!

Következő szülésemnél vagy magánkórházba megyek vagy nagyon körbejárom a témát, hogy hol érdemes szülni!

Lényegében azon kívül, hogy a gyermeked egész nap veled van, semmiben sem jobb, mint egy sima mezei kórház! Az a baj, hogy a baba-mama kórház tágabb értelemben MO-n egyik intézetre sem igaz.

Ja és, mikor műtét után 4 órával megkértem a csecsemőst, hogy vigyék ki a lányomat a megőrzőbe, mert a korlátaim miatt nem tudok vele foglalkozni és figyelni rá, annyi volt a válasz, hogy: "Anyuka! Otthon sem lesz senki, aki figyelne a gyerekére, amíg maga lábadozik bármi miatt is!"

Ja, és nálunk a látogatók is jöhettek és maradhattak amikor és ameddig akartak. Természetesen az ember saját magától is betartja, hogy nem éjjel jönnek hozzá. Én külön szobát kértem, ott nagyon jó volt, hogy egész nap babázhattunk anyukámmal és a férjemmel.

(3. voltam)

Az a tapasztalat, hogy a fele sem igaz annak, amiket magukról állítanak! Olvastam (magukról írták) szép dolgokat, kár, hogy nem úgy történtek :(

Miskolc Semmelweis

Szent Imrében szültem.

Ha elég erőszakos vagy, éjszakára vigyáznak a babádra, tápszert is kapsz, legalábbis én 2X kaptam, mert nem volt tejem. Apuka nem jöhet be, majd beleőrült, nagyon rossz volt neki!

Miskolc Semmelweisben szültem. SOHA többé a lábamat sem oda, de még csak szülészetre sem teszem be. Bababarát, meglehet, de, hogy nem anyabarát az 'hót ziher'. Majd meghaltam szülés után, katéter, szétszakadt méh, szétszakadt húgyhólyag, derékig felrepedt gátmetszés, azt sem tudtam, hogy fiú vagyok e vagy lány, beadták a gyereket, és mindenki eltűnt. Azt sem tudtam, hogy kezdődik a gyerek. Hogy kell szoptatni, semmit. Néha valaki bejött, megbökött, hogy élek e még. Nővér úgy cserélte ki alattam a véres lepedőt, hogy kirántotta alólam, mert nem voltam elég gyors. Ő szerinte. Ő nem ér rá megvárni amig én összevakarom magam. Megértem. Siet. Nem tudtam felkászálódni az ágyból, amikor sírt a gyerekem, tudtam, hogy meg kellene etetnem, de nem bírtam, sírtam, mert hiába hívtam a nővért, jött és annyit mondott oldjam meg, kelljek fel, hiába mondtam, hogy nem tudom kiemelni a gyereket, mert egyik kézzel a katéteremet kellett tartanom, egy kézzel meg nem tudtam kivenni a gyereket a "ketrecből". LESZARTA. Semmit nem aludtam, könyörögtem, hogy vigyék ki a gyerekemet legalább 1 órára, hogy tudjak aludni. Kiröhögött a nővér, hogy otthon sem fogja senki kivinni, TŰRJEM, é szokjam meg a kimerültséget.Egy futóbolond nővérke egy császárosnak szánt injekciót NEKEM ADOTT BE VÉLETLENÜL, amit persze az orvos előtt letagadott. De vissza somfordált később, hogy nyugodjak meg, nem lesz tőle baja a babának. Na jó b@zeg, és nekem lesz bajom tőle? Bocsánatot kért, 4 hónapig, nem hazudok, 4 hónapig nem éreztem azt a részt ahova beadta a szurit. Olyan volt mint egy kiképzőtábor. Egyszerűen azon voltam, hogy túl kellene élnem valahogy ezt a pár napot. A katéter kivételét már le sem írnám....a mai napig nem tudok rendesen szexuális életet élni! Utálom az egészet, komolyan csak jól be kellene perelni őket.

És egy vicc a végére: 1000 forintért elvitték a gyereket mésfél órára, mikor már könyörögtem sírva, és boldog boldogtalannak, dugdostam a pénzt a zsebükbe. Undorító az egész. A fogadott orvosomról sajnos ugyanígy tudnék nyilatkozni:-(