Volt már nálatok is ilyen vagy hasonló dolog?

Szerintem ez nagyon veszélyes. Miért nem rácsos ágyban alszik? Egy 15 hónaposnak semmi keresnivalója a lakásban egyedül, míg a szülei alszanak.

Jézusom, örülj, hogy nem lett baj! És Te még odateszed a mondat végére a :) jelet? Még örülsz is????

Az enyém még csak 11 hónapos, de minden nap arra kelek, hogy lehúzza a takarót rólam vagy összenyálaz (puszit ad), stb.

Ő velem alszik mióta az apukája meghalt (ez 2 hónapja volt)

Az ágyról lemászni még nem tud, meg én alszom kívül, hogy nehogy lepottyanjon.

Hogyne lettem volna fáradt, annyira viszont soha, hogy ne ébredjek fel bármelyik gyerekem neszezésére. 3 gyerekem van, pontosan tudom mit jelent gyereket nevelni és azt is, hogy hogyan kell rácsos ágyhoz szoktatni egy gyereket.

Nem lehurrogni akartalak, csak néha olyan döbbenetes dolgokat olvasok, hogy nem tudom megállni, hogy ne reagáljak.

Sok szerencsét a további "veszélytelen " gyerekneveléshez!

Lehet ismét lepontozni, de helyette jobb lenne, ha azt a kérdést írnád ki, hogy " Hogyan szoktassam a rácsos ágyba a gyerekemet, hogy végre kialhassam magam?"

2. vagyok.

Köszönjük. :/

Ez a rácsoságy mánia! Enyém sosem szerette, már újszülött korában sem maradt meg benne... persze lehet szoktatni hozzá, de szerintem nem kardinális kérdés.

Az sokkal inkább, hogy a lakásban ne tudjon semmi olyat találni a kalandozásokkor, amivel kárt tehet magában.

Amúgymeg 15 hónaposan van aki már kimászik a rácsoságyból. Azzal mit kell csinálni? Lekötözni? :)

Kb. 2 hét a maximum amit Ti kínzásnak neveztek.

Egyik baba sem úgy születik, hogy azt kiabálja: rácsos ágyban akarok aludni, egyedül. Itt bukik meg sok szülő, veszi maga mellé és soha többé nincs visszaút. Amikor már elérik az óvodás kort, majd az iskolást, még mindig ott töltik a fél éjszakát a gyerekek a szülői ágyban.

Be kell tenni a kiságyba és kész. Igen, ez a rácsos ágy mánia, de én azt vallom, hogy egy kisgyereknek ott a helye, ott van biztonságban míg a szülei úgy nem döntenek, hogy kezdődhet a reggel, kijöhet és maximálisan oda tudnak rá figyelni. Nem beszélve arról, hogy így mindenki pihenhet, a szülők pedig foglalkozhatnak néha egymással is.

Ha sír a kiságyban, meg kell vigasztalni és újra lefektetni. Ezt lehet, hogy az első pár éjszaka 20-30 -szor is meg kell tenni, de mint írtam, max. 2 hét és beletörődik, hogy ott kell aludnia. Neki is jobb, nem lökdösik a felnőttek, nem horkolnak, stb. Van egy kis saját fészke, ami csak az övé, olyan állatkát visz magával amit csak szeretne.

Ne gondoljátok, hogy a babának olyan rossz a kiságyban.

Kislányom ( ő most a legkisebb 21 hónapos) első perctől kezdve külön alszik. Voltak persze sírások, pár havonta megpróbálkozik vele, de hipp hopp abbahagyja, mert látja, hogy teljesen felesleges.

Kitartónak kell lenni, ez a titok nyitja.

Ja és meg kell tiltani a kimászást, vissza kell rakni ha mégis kijönne. A mi ágyunk olyan alacsonyra van állítva, hogy nem is tudna kimászni, bár meg sem próbálja. Egyik sem mászott ki belőle, miért tenné?

Én is a szüleimmel aludtam elég sokáig. kb. 3-4 évesen egyik napról a másikra úgy döntöttem, hogy már nagy vagyok és alszom egyedül az új fodros ágyneműmben.

Én megvárom, hogy a lányom is megérjen arra, hogy egyedül aludjon. Nem zavar, hogy itt van mellettem, mivel ahogy írtam a páromat elveszítettük.

Amíg 3-an voltunk, minden este a kiságyba tettem le és hajnalban került át hozzánk, amikor Apához bújva aludt még pár órát. Így mindenkinek jó volt, nekünk is volt időnk és helyünk egymással foglalkozni, meg a baba is érezte mindkettőnk közelségét.

Mi a csudáért kellene a kiságyba erőltetnem egy ilyen helyzetben? Örülök, hogy alszik egyáltalán már. Az első hetekben aludni sem tudott, akkora volt a megrázkódtatás neki is.