Hogy nézett ki az első nap a babátokkal otthon?

5 napos volt a lányom mikor hazajöttünk.Szombaton szültem, január elsején, 4-én mondtam a páromnak (kedd), hogy készüljön mert valószínűleg másnap megyünk haza.

A párom nem fázós így nem fűtött amíg egyedül volt otthon, csak átrendezte a gyerekszobát, mert úgy látta jobbnak.Mondta is, de nem tudtam elképzelni.

Szerdán 10kor vizit, aztán szóltak, hogy egy órán belül mehetünk haza.Szóltam apának, ő akkor gyújtott be (ha tudtam volna, hogy nem fűt akkor csak délután jövünk haza).Onnantól nagy rohanás, vártunk vagy 3/4 órát a babára, apa még akkor rohangált fűtőtestért.

fél 12 körül értünk haza, a lánykám aludt a hordozóban, kicsomagoltuk és betettük a kiságyba jól bebugyolálva.Aludt kb fél órát aztán elkezdett üvölteni, megpróbáltam megszoptatni, sikerült is de nemigen volt tejem így elővettük a tápszert is amit a kórházban adtak.Azzal jól lakott, majd büfi és letettük megint.Mivel kicsit sárga volt így eléggé aluszékony is, így azthittem rögtön elalszik, de ehelyett sírt csak sírt...

Főztem ki cumikat, de nem akartam használni, mégis elővettem.Beraktam a szájába és már aludt is:)Nem köpte ki, úgy szívta mintha nem lenne más a világon, megnyugtatta.Akkor átöltöztem és elkezdtem mosogatni (császáros voltam, alig tudtam járni, csak görnyedve de a párom nem mosogat), rendbe tettem a lakást.Mire végeztem, hulla voltam, le akartam feküdni, de kajaidő lett megint így szopi és tápszer után cumival megintcsak elaludt a lánykám.

Anyósék beugrottak fél órára, de békén hagytak minket.Belőlem csak annyit láttak, hogy jövök megyek és pakolok.

Az átrendezett gyerekszobát utáltam, nem volt praktikus egyáltalán.

Szombaton megérkezett anyukám aki 8 napig maradt.Annyiban volt jó, hogy főzött ránk, de a többi dolgot én csináltam, mert ahogy ő csinálta az nekem nem volt jó.

A párommal eléggé megviselte a viszonyunkat a terhesség, de nagyon segítőkész volt kb egy hétig.Mindent megcsinált amit mondtam neki.Aztán visszatértünk a régi kerékvágásba.

Kicsit depressziós voltam szerintem, legalábbis nagyon feszült, hogy ez vagy az nem jó, ennek nem így kéne lennie, hagyjon mindenki békén.Minden idegesített, főleg a kupi, dde legjobban az ha sírt a babám.Sokszor csináltam, hogy sírt én meg mondtam, hogy mindjárt jön anya, csak még kitereget, elmosogat, feltöröl stb.Mintha nem akartam volna csak a gyerekemmel foglalkozni.Anyukám azért sokat segített, hogy kilábaljak ebből.

Visszatérve:este 7kor fürdetés aztán vacsi és alvás.Akkor még 2-3* kelt éjjel a babám, apa az első nyekkenésre meglökött, hogy keljek, de a lányom akkor még nem volt fent, sőt rendszerint visszaaludt mire a kiságyhoz értem.Ez így ment 2 napig, aztán mondtam a páromnak, hogy csak akkor ébresszen fel ha már tényleg sír mert akkor biztosan ébren van én meg alhatok még 5 percet és szoptatni is könnyebb egy ébren levő babát.

8 hétig szoptattam, addig szenvedtünk csak, aztán tápszeres lett éls egyben hétalvó is.Este fél 8-tól reggel 5-6-ig aludt.Később fél 9-től reggel 8-9-ig is, mint mostanában.

Nagyon nehéz időszak volt, de szerencsére megúsztuk a hasfájást, kiegyensúlyozott, nagyon boldog babám van és nagyon jó kislány, nem is tudom, hogy mivel érdemeltem ki a sorstól:)

Már alig várom az első szülinapját, remélem azért nem lesz mindenki másnapos:)

2-fél3 fele értünk haza egy nyári napon, pont a házunkat festették kivülről. brrr... Tápi, szopi, bőgés, fáradtság, állandóan aludt a baba, és estélig ügyfélfogadás. Úgy utáltam, hogy nem birtak elfogyni a kiváncsi látogatók. Megérti valaki hogy kiváncsiak a babára, de miért kell rögtön az első nap jönni? Jöttek volna inkább a kórházba be pár percre és kész. Nem? Pihenést kivántam és hogy a picimmel lehessek, még a szoptatás sem ment igy.

Hulla fáradtam dőltem be az ágyba este. A pici köztünk aludt.