5 hetes kisfiam, aki eddig jól elvolt a kiságyabn, most nem akar megmaradni benne, napközben ha belerakom egyből sír! Lehetséges hogy a nagyszülők elkapatták és ezért van? Vagy a frontokat, mostani időjárást érezheti ennyire?

Egy újdonsült kismamának a szopizás mellett valószínűleg az alvás kérdésköre az, ami a legtöbb problémát okozza. Mennyit kellene aludnia a babának, mikor fogja végre átaludni az éjszakát, mikor, hol és hogyan altassuk el a babát – legalább annyi téves és romboló hatású hiedelem kapcsolódik ezekhez a kérdésekhez, mint a tápláláshoz.

A rokonok, ismerősök, szakemberek egymásnak gyakran homlokegyenest ellentmondó tanácsaitól elbizonytalanított anyukák sokszor sajnos örömmel üdvözlik az olyan, minden bajra megoldást kínáló csodamódszereket, mint amilyennel pl. az „Aludj jól, gyermekem!” c. könyv kecsegtet.

Eleve gyanút keltő a módszerben az, hogy minden gyermeket egy kalap alá vesz. Gyakorló anyukák nap mint nap tapasztalhatják, hogy nincs két egyforma gyerkőc még egyazon családban sem. Hogyan is működhetne egyformán ugyanaz a gyakorlat különböző egyéniségű, hátterű babáknál?

A könyv ahelyett, hogy magyarázatot kínálna a nehezebb elalvásra és az éjszakai felébredésekre, egy bizonyos kor (3 hónap) után egyértelműen meg nem engedhetőnek tartja, és alvászavarként címkézi azokat. Holott, ha körülnézünk a gyermekek között, láthatjuk, hogy a 3 hónapnál idősebb babák elsöprő többsége fölkel éjszaka – sokuk többször is. Vajon tényleg elképzelhető, hogy a babák többsége alvászavaros, és csak egy kisebb részük „működik” jól? Vagy inkább az a valószínű, hogy a gyerekek többségének szüksége van az éjszakai szopizásokra, ezért kelnek föl?

A szerzők módszere szerint úgy lehet aludni tanítani a babákat, ha elmagyarázzuk nekik, hogy mit várunk el, mi fog történni, majd betesszük az ágyukba, és határozottan ott hagyjuk. Ezután előre meghatározott, egyre növekvő időközönként bemegyünk a síró babához, de nem vesszük föl, csak beszélünk hozzá. Külön hangsúlyozza, hogy ezt a baba nem fogja magára hagyásként megélni, hiszen bemegyünk, és beszélünk hozzá. Mekkora tévedés! Hiszen a baba azért sír, mert nem jól érzi magát a helyzetben, azt kommunikálja, hogy szeretné, ha változtatnánk rajta. Ehhez képest azt kapja, hogy a szülei nem segítenek rajta. Így megrendül a szüleibe és a világba vetett bizalma is, ami nagyon mélyreható károkat okozhat a fejlődő személyiségben.

A könyv szerint súlyos hiba együtt aludni a gyermekkel, illetve 3 hónap után megetetni őt éjszaka, mert így sosem lesz képes helyes alvási szokások kialakítására. Ezzel szemben nézzük meg egy kicsit az alvási szokásokat a baba szemszögéből! A babák természetes igénye a testkontaktus. Magzati létükben sosem kellett elválniuk édesanyjuktól. A születés után is megnyugszanak, ha érezhetik a testmeleget, hallhatják a szívdobogást, lélegzést. A közös családi ágy használata mindezt biztosítani tudja úgy, hogy közben a szülőknek is alkalmuk van kipihenni magukat, és a baba is jobban alszik. Az együttalvás szerepe a bölcsőhalál megelőzésében is jelentős, egyrészt azért, mert a mamák könnyebben észreveszik, ha baj van, másrészt mert a baba és a mama légzése ösztönösen szinkronizálódik az együttalvási helyzetben, így a mama mintegy helyesen lélegezni is „tanítja” a babát.

Az éjszakai szopizásoknak is megvan a maguk élettani szerepe az újszülöttkoron túl is. Egyrészt ezek a fölébredések szintén védenek a hirtelen csecsemőhalál ellen, mivel tagolják az éjszakai alvást. Ezen kívül 3 hónapos kor után gyakran előfordul, hogy a babák számára nappal túl érdekes a külvilág, elvonja a figyelmüket a szopizásról. Viszont éjjel, az ingerszegény környezetben csak a szopizásra tudnak koncentrálni. A külvilág ingerözöne által keltett feszültségre is jó gyógyír időről időre meggyőződni róla, hogy anya megnyugtató közelsége mindig rendelkezésre áll. Nem is beszélve olyan fájdalmas állapotokról, mint pl. a fogzás időszaka vagy betegség, amikor a szopizás és az anyatej fájdalomcsillapító hatása segít az alvásban. Az anyuka oldaláról pedig a tejtermelés fönntartásában, fejlődési ugrások idején a több tej termelésére való átállásban segít az éjszakai szoptatás.

Lényeges még szólnunk a szoptatással való elaltatásról. Az anyatej olyan anyagokat tartalmaz, melyek a babát ellazítják, elálmosítják, illetve a szopizás során a baba szervezetében is szabadulnak föl ilyen anyagok. Vagyis maga a természet rendezte úgy, hogy az anyatej, a szoptatás mintegy természetes altatóként szolgál. Nagyszerű eszköz arra, hogy nyűgös, álmos kisbabánkat bárhol megnyugtassuk, elaltassuk. Ráadásként az anyuka szervezetében is képződnek a szoptatás alatt ilyen anyagok, ezáltal pl. az éjszakai etetések után könnyebben, gyorsabban álomba merülhetünk békésen szuszogó kisbabánk mellett.

Véleményem szerint fontos lenne, hogy az édesanyák megértsék babáik motivációit. Könnyebb elfogadni egy adott viselkedésformát jogosnak, ha tisztában vagyunk a hátterével. Természetesen az is lényeges, hogy a mama igényei is figyelembe legyenek véve, de hiszem, hogy meg lehet találni azokat a módokat, ahol a mama és a baba szükségletei is kielégülnek, de nem egymás rovására.

Szia!

Szerintem is a frontokat érezheti a babád,ők nagyon érzékenyek még erre.Én nem hiszem,hogy baj az,ha napközben jobban érzi magát a kocsiban,hordozóban,vagy esetleg járókában mint az ágyában.Egyébként vannak ilyen időszakok többször is,amikor,mintha allergiájuk lenne a kiságyra:-)))

Én az éjszakai együttalvással,és a szoptatásokkal nem értek egyet egyáltalán.Kis súlyú,vagy pár hetes babáknál még oké,de nagyobb korban és egészséges gyereknél szükségtelen.Szerintem igenis a mi feladatunk megtanítani a gyerekeinknek a külvilági élethez való alkalmazkodást,hogy ez hogy működik,hogy éjszaka alszunk,nappal eszünk játszunk,összebújunk...stb...

A gyerek életébe rendszer kell,és akkor minden rendben működik.Egyébként is,ha mi is ébren vagyunk éjszaka,akkor hogyan állunk helyt nappal???Ők ehhez nagyon hamar alkalmazkodnak,és igénylik is.Ha lehet,legyen külön szobája,ha nem akkor egy kis külön sarok neki,ami csak az ő birodalma,ahol az ágya a játékai,az ő holmii vannak.Este különösen fontos,hogy a dolgok mindig ugyanúgy történjenek,rendszer legyen.

Pl:játék,fürdés,etetés,összebújás,alvás.Ez azért is szükséges,mert így tudja,mi után mi következik és fel tud készülni az alvásra.És az is fontos,hogy ne ölbe aludjon el,hanem a saját ágyikójában.Éjszaka többször vannak olyan fázisok,mikor éberebben alszik,mint mi is és akkor az az állapot felel meg neki,ahogy elaludt.Ha altatják,akkor teljesen felébred,és követeli az anyját,hiszen az ölében aludt el,hiányolja és ő nem emlékszik arra,hogy belecsempészte a kiságyba.

Viszont,ha megtanul egyedül elaludni,akkor nagyon gyorsan átalussza az éjszakát.Nem kell erőszakosan,nem kell hagyni órákat sírni,de bele lehet szoktatni az ágyába,és ettől nem lesz lelki sérült a gyerek,ilyen hülyeséget nem kell elhinni.Ezt mostanában nagyon eltúlozzák.

Én a harmadikat várom,és szépen néznénk ki ha mind velünk aludna,nem beszélve arról,hogy biztos,hogy senki nem tud úgy nyugodtan aludni.Szerintem összeegyeztethető a gyereknevelés a normális élettel,nem kell,hogy az fenekestül felforduljon,és úgy is maradjon.Nekem mindkét gyerekem hamar átaludta az éjszakákat.A fiam 3hónaposan,a lányom 8 hetesen.Külön szobába,és ágyba az első naptól kezdve,és kiegyensúlyozott gyerek mindkettő,nincs gondunk az alvással.És így lesz ez a harmadik babónkkal is.

Biztos van amelyikhez nagyobb türelem kell,lassabban megy a dolog,de lehet normális életet élni gyerekekkel is.

Éjszaka pedig őrködik a légzésfigyelő,amit ugye a mama sem pótolhat,mert ő is szokott aludni.Tehát bölcsőhalál ellen sem megoldás az együttalvás.

Sok sikert,boldog babázást nektek,üdv

Szerintem kezd kinyílni az értelme, és észleli, hogy ti esetleg máshol vagytok, és vágyódik oda, ahol ti is vagytok. Én keresnék számára olyan helyet, ahol biztonságban lehet ott, ahol vagy: nappali, konyha stb. vannak ilyen pihenőszékek is, azt hurcolhatod akárhová, közben tudsz hozzá beszélgetni, énekelni stb. ő pedig lát téged. Változnak a babák szokásai, lehet, hogy egy darabig ez fog beválni, aztán kb 3 hónaposan megint változtatni kell, én 2-3 hósan letettem a szőnyegre egy vastag plédet, és amikor csak elhetett, arra fektettem a kislányomat, tettem köré mindenfélét, hadd ügyesedjen.

Próbálj rugalmasan reagálni az új helyzetekre ;)

Egyetértek az előző válaszolóval. Változik a kicsid igénye. HA ébren van, unatkozik a kiságyban, vágyik más testtartásra, a közeledbe, ingerekre. Ha alszik? Az én kislányom (1,5 éves)minden éjjel szépen a kiságyában alszik, de kb 2 hós korától nappal csak a babakocsiban hajlandó elaludni (és nem a ringatás miatt). Amúgyis jön már a tavasz, a jó idő, akkor meg kiteheted nappal a friss levegőre is aludni, akkor úgysem a kiságyban lesz.

Neki is megvannak a maga igényei, így nem ragaszkodhatunk a saját elképzeléseinkhez. Sok sikert.