Mire számítsak, ha egyedül kell végigcsinálnom?

nálunk is hasonló a helyzet..tavasszal jön a tesó, akkor lesz a nagy 3

nem tudom mi lesz:)megőrölés:)

PÁR HETEM VAN HÁTRA ÉS ÉN IS KÉTGYERMEKES LESZEK. mÁR MOST PARÁZOM, FŐLEG TEGNAP ESTE ÓTA, MIÓTA A FÉRJEM BEJELENTETTE, HOGY EGY HATÁRIDŐ MUNKA MIATT LEHET, HOGY ÉPP SZÜLÉSKOR NEM LESZ ITTHON (bocsi, caps lock). Együttérzek veled, bár tanácsot még nem tudok adni. De nagyon félek, mi lesz velünk, hogyan fogunk boldogulni. Nekem ugyan lesz segítségem 2 nagyi is, de csak 1-2 órára akarom őket igénybe venni és csak akkor, ha már nagyon nem bírom.

1 gyerekes, 36 hetes km

UI: szerintem is a lényeg a szigorúan betartott napirend az első perctől kezdve

Ne félj, a másodikkal már sokkal könnyebb. Egy csomó dolog rutinból megy, így több időd marad a nagyobbra is.

A szervezés tényleg nagyon sokat segít, és elég hamar ki lehet alakítani a közös napirendet. Egyszerűen csak nem szabad maximalistának lenni.

Az együtt foglalkozás adja magát, hiszen amíg a picit szoptatod, tudsz mesélni a nagynak, és egymás közelségét is hamar megtanulják díjazni. Néhány hónapos baba már úgy néz a nagytesóra, mintha Ő lenne a világ közepe, és hamar eljön az az idő is, amikor leköti egymást a két gyerek.

Nem olyan vészes ez, hidd el.

Nálunk 5 gyerek van, és még így sem állt meg körülöttünk a világ:)

Én is félek ...

A "Nagy" most majdnem 8 hónapos, és nagyon vágyom a második (harmadik ...) babára. Viszont ha belegondolok, hogy igy sincs egy pillanatnyi nyugtom se, el sem tudom képzelni, mi lesz, ha majd valóban többen leszünk. A Férjem sokszor éjjel, hétvégén sincs itthon (orvos), segitségem nincs.

Viszont én is azzal vigasztalom magam, hogy mások is túlélték, majd csak lesz valahogy.

Na meg reménykedem, hogy a következő gyerekeim könnyebb esetek lesznek, mint az én állandóan cicin lógó, kézbenlévő, cicin alvó Kicsi Fiam :-)

Szia!

Nálunk pont így van, 2,5 éves a nagyobbik a jövő hónapban és 7 hetes a pici babám.

Hát a picivel kevesebb a probléma mint a naggyal! A pici türelmesebb, mint a nagy! Ha pl. sétából feljövünk mindenki éhes. A pici elnézelődik a pihenőszékében, mert a nagy ordít, hogy éhes. Először neki rakom ki. Aztán megyek szoptatni. Csakhogy mostanában nem akar egyedül enni a nagy, nehogy már a picivel foglalkozzam.

A pici alig sír egész nap, a nagy sokat, hogy Őt vegyem fel (15 kiló!) és ne a picit. Születés előtt hangja nem volt a nagynak, szófogadó, nyugodt gyerek volt. Most mindenért hisztizik, este nem alszik 11-éjfélig sem, hiába fáradt, kiköveteli magának a kizárólagos figyelmet. Pedig nem így neveltem. Sosem ugrottam az első szavára, türelemre, önállóságra neveltem. Minden hiába. A féltékenységnek akkora hatalma van, hogy még motiválni sem lehet Őt játékkal ezzel-azzal, mint előtte.

Úgyhogy jó tanács nincs, túl kell élni ezt a dac korszakot tetézve a féltékenységgel.

Szoptatásnál mindig Őt is odahívom, bújjon oda, simogatom a buksiját, vagy mesélek neki. De van, hogy csak sír, vagy elkezd tombolni. Ritkán bújik oda...

Pedig ha fent van a pici állandóan puszilgatja, simogatja, ölelgeti. Pedig nem látja tőlem, mert Őt többet szeretgetem, mint a picit, pedig az is jól esne, csak próbálok vigyázni a nagy tesó kis lelkére...

Nagyon nehéz!