Nem art neki ha hagyom orditani? Tobbi lent

Nekünk nem üvöltött, hogy vezetgessem. Én nem vezetgettem, a nagyszülőknek sem, hagytam, hogy ezt tegyék. Mászva eljutott bárhova a lakásban. Séta közben meg a babakocsiban elvolt szerencsére.

Amikor felállt a bútorok mellett, megmutattam neki, hogyan üljön le magától. Mondtam, hogy csüccs, és leült. Egy idő után bármilyen testhelyzetből fel tudott állni. Guggolásból, térdelésből, stb. Oldalazott a bútorok mellett. Egyre tovább meg tudott állni kapaszkodás nélkül is, akkor már nem mondogattam neki, hogy csüccs, és vártam, hogy magától elinduljon. Amikor elindult, nem kellett görcsölnöm, hogy elesik, mert akkor már stabilan tudott állni. Időnként, ha fáradt, figyelmetlen volt, természetesen elesett.

Kérdező, ez nem verseny. ;) Nem mindegy, mikor fog önállóan járni? Előbb-utóbb úgyis megteszi, nemde?

Ha ő ehhez segítséget kér és/vagy te úgy látod jónak, hogy megfogod a kezét, abban senki semmi rosszat nem láthat. Te vagy mellette, te tudod, mire és miért van szüksége. Ha neki támogatás kell, naná, hogy akkor teszel jót, ha ezt megadod neki. Szerintem vagyunk annyira intelligensek, hogy felmérjük, mikor jobb a segítség és mikor lehet kicsit bíztatni az önállóságra. :)

Egyébként ha már "vezetgetés": én attól kapok frászt, amikor a még egyértelműen járni nem tudó, 1 évesnél kisebbeket fogják kézen és szószerint lógatják körbe mondjuk a tanácsadóban. Tudjátok, amikor anyuka, apuka görnyed fölötte, a pici meg csetlik-botlik.. De jó is lehet a kis karjainak, gerincének. :( Nem tudom, egyesek hova rohannak...