Mennyire lesz nehéz, amikor meglesz a gyerekem, semmi szülői segítségem nincsen, senkinek a segítségére nem számíthatok?

"Ha baj van, akkor kell valaki", én ezért is örülök, hogy van 1-2 szomszédom, akihez becsöngethetek.

Senkim nincs itt, 1300 km-re van minden ismerősöm. Egy magyar család nem messze lakik tőlünk, akikkel jóban vagyunk, de ők is dolgoznak.

Apa 40 percre dolgozik, ha felhívnám, hogy baj van, akkor 30 perc alatt hazaérne. Ha vészhelyzet, kórház, akkor nyilván mentő. Az orvosi rendelő 5 perc séta, azt megoldom egyedül is.

De te szerintem inkább az olyan nem vészhelyzet-esetekre gondoltál, amiket tervezéssel meg lehet oldani. Fogorvoshoz, fodrászhoz, stb. akkor kell időpont, amikor apa otthon tud lenni a kicsivel. Ha kettesben mennétek valahova, akkor meg szerintem ez nem olyan sűrű, akkorra lehet bébiszittert fizetni, úgy értem, nem egész napra. De azt jobb ha tudod, hogy a baba hozzád fog nőni, ami normális, te vagy az anyja. Nem lesznek a baba után minden hétvégén kiruccanások, bevásárlókörút, romantika apával kettesben. Erről szól egy gyermek, egy család lesztek, persze nem mindig összekötve, de egymásnak, egymásért. Azt még meg sem említettem, hogy lehet, te sem viselnéd jól a babától való távollétet.

Az otthoni teendőkkel meg meg lehet birkózni, én jobban is örültem, hogy senki nem ül a nyakamon és osztogat tanácsokat. Nem azért, mert profi voltam mindenben, hanem mert van, volt szoptatási tanácsadó, gyerekorvos kijött, védőnő jött. Háztartásnak meg nem kell ragyognia, nem mindig volt főtt kaja ebédre, nem volt elmosogatva, na és? Idővel kialakul egy napirend, és anyuka is be tudja osztani az idejét, mit mikor tud megcsinálni.

Még annyit, hogy nem Angliában élek, és nálunk van egy ilyen lehetőség szülés után, hogy 7 napig kapok egy ápolónőt, aki mindenben segít, ha van nagyobb gyerek, hozza-viszi oviba, suliba, takarít, főz, kiszolgál... Na én hülyét kaptam tőle. Nagyon kedves, aranyos volt, de az én lakásomban ne pakolásszon senki. Nem mert idegen, senki. Én a kiszolgálást sem szerettem, nem vagyok én béna azért, mert szültem. Egyáltalán nem éreztem jól magam, hogy csak ülnöm kellett a kanapén, mikor a fiam aludt. Ez persze emberre válogatja, én nem szeretem, ha kiszolgálnak.

Persze kistesóval már más helyzet lenne, akkor lehet, megfontolom majd.

Nekem még nincs babám, de valószínűleg külföldön fog születni, és így én is sokszor elmélkedtem már hogy hogy fogom bírni egyedül. Aztán arra jutottam, hogy nem is szeretném hogy bárki segítsen. Sokszor hallom hogy a lány anyja vagy anyósa 1-2 hétre odaköltözik, és csak feszültséget kelt, nekem erre nincs szükségem. Szerencsére a párom mindent megcsinál, főz, mos, takarít ha kell, tehát lesz segítségem. Mindenkinek jár x-nap szabadság, majd úgy időzítjük hogy velem legyen legalább az első héten.

A hétköznapoktól nem félek. Ha a szomszéd szobába lenne segítség, se adnám oda a gyerekem (én túl sokszor lettem lepasszolva).

Vészhelyzetekre nem igazán lehet felkészülni, de azt hiszem ha sürgősen kell valaki, akkor dajka, babysitter, pár napig/hétig míg megoldódik a gond, vagy ha belefér 1-2 napos várakozás, kihívnék valakit magamhoz, fizetném a kiutazást.

Legalábbis most így gondolom. Bár anyám,és anyósom felé semmi bizalmam, tehát ez nem fog változni.