Miért tart 45-50 percig, amíg elalszik 14 hónaposom?

Szia! A miértre nem tudom a választ… esetleg azt mondanám, hogy túlfárad. Van napirendje? Arra nem lehet várni, hogy kidőljön, ha túlpörög, akkor meg azért nem tud elaludni.

Viszont azzal tudlak biztatni, hogy nyilván ez változni fog. A gyerekekkel kapcsolatban csak az a biztos, hogy semmi sem biztos. :)

Az én gyerekem is elég rossz alvó volt, órákat mászkáltunk vele, hogy végre elaludjék, aztán egyre jobb lett a helyzet (könnyen elaludt, viszont reggel 5-kor kelt, eh), majd megint változott… most már nagycsoportos óvodás, és nincs ilyen gond egyáltalán.

természetes, hogy nem egyik napról a másikra megy és nem próbálkozni kell hanem következetesen végigcsinálni. 3-4 nap alatt megszokja. ha sír bemész, megvígasztalod, ha megnyugodott kijössz.

persze ezeket csak akkor szabad megpróbálni ha végig is csinálod :)

Van egy nagyon jó cd, én is internetről töltöttem le: Fisher Price Peaceful Celtic Lullabies. Mi akkor hallgattuk, amikor egész pici volt a lányom, most már egy perc alatt elalszik este, úgyhogy nem szoktunk ilyen zenét hallgatni. De tényleg nagyon jó, és nagyon megnyugtató.

előző voltam (szintén 14 hós babával)

Na azért más gyereke se alszik el hiphopp. ;)

Először is, tudd, hogy a gyerekek alvása másmilyen, mint a felnőtteké. Mi szinte azonnal mély álomba merülünk, de ők először egy átmeneti, sekélyebb szintre és csak később jutnak le alfába. Viszont addig, amíg ez meg nem történik, nagyon könnyen visszaébrednek a legkisebb zajra is. Namost, 14 hónaposan már nem feltétlenül "kellene" ilyen sokáig tartania az elalvásnak, de mivel minden gyerek más, nem kizárt, hogy a tied ilyen kis kaotikus típus és csak később érik meg a simább elalvásra. Ez neked nem túl jó hír, gondolom - de nyilván tehetsz valamit az ügyért addig is, amennyire sikerül.

Ha elég álmos, az jó; de nyilván ne legyen túl álmos se.

Ha úgy érzed, nem fárad el eléggé estére, akkor még az esti nyugisabb szakasz előtt legyen egy vehemensebb időszak, amikor pl. fetrengtek az ágyon, szaladgáltok, birkóztok vagy hasonló. Nálunk a férjem szokott ilyenkor focizni a lányunkkal, lufival (szerencsére ez nálunk nem veszélyes). Vagy még pláne, egy kiadós délutáni séta a hűvös levegőn elég jól ki szokta őket szívni. - De ez a pörgés azért jó idővel a fürdés-alvás előtt legyen!

Ha van esti rutin, az megint jó. Ha ez eddig hangosabb volt, mostantól legyen csendesebb; nem biztos, hogy pl. az éneklés most jót tesz, még ha csak dúdolás is. (Persze a fenti zenét is kipróbálhatod, aztán majd meglátod.) Ha úgy látod, nem nyugszik meg tőle vagy épp még jobban odafigyel rá, akkor ezek felejtősek.

Ha kedved van, próbálj ki illóolajokat a fürdővizében, amik már ilyen kicsiknél is használhatók. Én a levenduláról tudom, hogy nyugtató, de nem tudom, lehet-e.

Ugyanígy ellazító a babamasszázs is.

A vacsora kérdése mindig fel szokott merülni az alvás kapcsán: jót eszik este, nem túl nehéz, nem túl kevés? Van elég idő a vacsi és az alvás között? Teli hassal nekünk se kellemes.

Ha szopik, az még szuper:), de ha emellé esetleg kérne mondjuk meleg tejet is, az is segíthet, mert állítólag az is álmosít. (Engem mondjuk nem.:)

És az alvásidő kérdése: mindig fixen rakod le vagy inkább az ő jelzéseit figyeled? Bármelyik jó lehet, de leginkább az a fontos, hogy NEKI megfeleljen. Lehet, hogy az kéne, hogy fix rendszer legyen. Vagy fordítva, lehet, hogy az a baj, hogy az adott időben még nem ELÉG(!) álmos ahhoz, hogy könnyen elaludjon. Pl. az én lányom is olyan, hogy sokkal hamarabb elalszik, akár nappal, akár este, ha akkor megy aludni, amikor ő úgy érzi. Persze ez idővel beáll egy körülbelüli rendre, de ha valamiért csúszik a program és az órát nézem inkább, megesik, hogy ő is kínlódik egy ideig...

Én azt szoktam mondani, hogy ha a gyerek azt jelzi, hogy nem akar egyedül lenni, akkor ne is hagyjuk egyedül. (Persze tehetsz próbát az otthagyással is, ha gondolod, de ha néhány nap alatt nincs pozitív változás vagy rögtön az elején egyértelműen úgy sír, hogy biztosan tudod, ez sok neki, akkor szerintem hagyd el.) Ha nem akarod kivenni az ágyból, ne vedd, de halkan párszor mondd neki, hogy ott vagy. Szerintem nem jó dolog ""erőszakkal"" visszafektetni; de halkan bíztasd, hogy ő maga feküdjön le. Ha rángatózik, dobálja magát, akkor simogasd, de próbáld meg rávezetni, hogy valahogy nyugton maradjon. - Igazából én úgy tapasztaltam meg, hogy nekünk ez sokkal rosszabb, mint a gyereknek. Idővel szakad a cérna, ideges vagy, türelmetlen; és ő ezt mind megérzi. Én ilyenkor mindig azt hajtogattam magamnak, hogy nyugi, előbb-utóbb úgyis "én nyerek", mert el fog aludni egyszer. Ezt persze nem könnyű kivárni, de ha te nyugodt vagy és figyeled az ő jelzéseit, talán megjön a változás. Tudod, ne akard görcsösen, mert annál nehezebben jön...