Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Mitől apás/anyás egy gyerek,...

Mitől apás/anyás egy gyerek, baba?

Figyelt kérdés
2009. máj. 6. 14:31
 1/4 A kérdező kommentje:
Hogy többet játszik vele? Hogy mindent megenged? Esetleg hogy ritkábban látja? Vagy ellenkezőleg, hogy többet van vele?
2009. máj. 6. 14:51
 2/4 anonim ***** válasza:

Hát nem tudom, de az én fiam olyan anyás, hogy az csak na. Most lesz 9 hónapos én vagyok vele reggeltől estig, apa korán megy dolgozni, este 5-6 között jön haza. Nagyon örül neki mikor megjön, az biztos de utánna akkor is jönne hozzám, pedig nincs gyakran ölben. Tegnap is kiszálltam a kádból, ő meg még maradt apával, de úgy elkezdett üvölteni, mint akit nyúznak, csak nyújtotta a kezét utánnam, hogy vegyem ki, mikor meg kivettem úgy belecsimpazkodott a nyakamba, hogy nem tudtam letenni. Még ilyen nem volt, már észrevettem, hogy egy pár hete anyásabb, de most még rosszabb a helyzet, már mászik és jön utánnam mindefelé és nyújtja a kezét, hogy vegyem fel.

De remélem azért hamarosan kinövi.

2009. máj. 6. 15:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

én a saját tapasztalatomat tudom megosztani veled:

én nagyon anyás voltam egészen sokáig, szinte csak ő foglalkozott velem, mert apukám a munkájából kifolyólag havonta pár napot volt csak velünk. persze ő minden marhaságot megengedett nekem, mindent megvett, míg anyám ugye szigorúbb kellett hogy legyen, hisz a hétköznapokon ő tartotta mellettem a frontot.

Mégis anyás voltam.


A férjemmel van egy 7,5 hós kislányunk. Rajong az apjáért, első szava volt a PA(vagyis apa), vigasztalhatatlanul sír reggelente, mikor a párom dolgozni indul és ha délután kulccsörgést hall, azonnal eksztázisban kiabálni kezd hogy PA PA PA PA PA... szóval nagy a szerelem, mondjuk sokat foglalkozik vele a férjem, játszanak, és teljesen el is tudja látni.

De pl elaludni csak velem tud, ha nagyon sír, mert mondjuk fájdalma van, senkinél nem nyugszik el, csak nálam.

2009. máj. 6. 15:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:

Nálunk is én vagyok vele egész nap, gyakorlatilag a rokonság sem nagyon jött eddig, apa délután ér haza. Akkortól úgy felesben oszlik meg. Szerintem én türelmesebb vagyok, és többet meg is engedek. Igazából tőlem mindent megkap, mindig a rendelkezésére állok, sírni sem hagyom, ill. ilyenkor azonnal ott vagyok vele. Apa hatátozottabb, ő nem ugrik azonnal, de benne valahogy jobban él "A gyermek", olyan igazán ért a gyerekek nyelvén. Már a kórházban is sokat foglalkozott vele, APA a minden! Mintha többet nevetne vele! Éppen most lenne a szeparációs szorongás korszaka, de nálunk még anyás korszak nem volt. Első szavai is inkább apa-féle megnyilvánulások voltak.

Tudom, hogy rám is szüksége van, és mostanában egyedül hagyni nem lehet (akkor mégiscsak szeparációs korszak), de most pl a világ legtermészetesebb rendje szerint kint van apával, nézi a babkocsiból, ahogy apa takarítja az autót. :))

Csak kíváncsi vagyok, hogy van ez másoknál?

2009. máj. 7. 16:10

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!