Hagynátok, esetleg hagytok sirni 6-7 hónapos körüli babát, aki mellett amúgy SEMMIT nem lehet csinálni, mert az egész napos kézbenlétet igényli?
Sziasztok!
Mielőtt a leszúrásokat kapnám, elhihetitek, hogy én sem igy terveztem ...
Várva - várt baba, nehezen és sok küzdelem után jött össze, aki a születése után egyszerűen kikövetelte magának a foglalkozást. Most, hogy különköltöztünk a szüleimtől, egyszerűen kész vagyok, 2 perc szabadidőm nincs, mert a babám nap közben szinte nem alszik, max. 2x 20 percet. Amikor pedig ébren van, nem marad meg sehol, adhatok én neki bármilyen játékot ...
Nem arra gondolok, hogy le szeretnék feküdni aludni, viszont főzni, takaritani, zuhanyozni nekem is kell. Mindent pedig képtelen vagyok abban a pár percben megcsinálni, amikor alszik.
Tapasztalt anyukák, tudtok nekem tanácsot adni, le lehet egy ilyen ölbebabát szoktatni az egész napos kézbenlétről?
Köszönöm előre is!
Köszönöm Nektek is a választ!
Kedves 18.44-es, nekem is azt mondták, hogy örüljek, hogy ilyen figyelmes, élénk baba, látszik, hogy sok esze van :-)
Örülök is, csak kezdek lerobbanni. 7 hónapja, amióta megszületett, még semmit nem csináltam nyugodtan, meg nem állok egész nap. Én is nagyon szeretnék 2. babát, de igy ... Te hogy birod? Olyan kis követelőző, nálunk is az van, hogy 5 perc után már magából kikelve üvölt, ha nem veszem fel. Azt mondják, én rontottam el, pedig esküszöm, igy van kezdettől fogva. De ezek szerint nem egyedi eset a fiam :-)
válasza: válasza:18.44-es vagyok ismét. Hogy bírom? Hol kétségbeesek, hol reménykedem, hogy lesz majd jobb is. Őszintén szólva naponta legalább kétszer érzem úgy, hogy nem bírom tovább. De aztán rám vigyorog a kisfiam, és helyre billenti az egyensúlyt. A minap ülve elaludtam a tv előtt, mint egy mamóka este 9-kor!:D A férjem csak mosolygott, de ő is kivan. Van már egy 12 éves lányom, ő teljesen más volt, nyugodt baba, negyed ennyire sem mozgékony. Ő csak 15 hónaposan indult el, nem sietett el semmit. Ennek ellenére kiváló tanuló, nagyon érzékeny, kedves nagylány, de vele mindig minden könnyebb volt! Nem kellett rohangálnom utána, de igaz ami igaz, ő sem szeretett sokáig egyedül lenni. Viszont ő legalább megbízhatóan aludt mindig, nappal 2-3 órákat délután, délelőtt másfelet egyben, tehát mindent meg tudtam csinálni mellette. Most főzni is csak akkor, ha valaki közben őrzi a manót...
Még annyit, hogy koraszülött a kisfiam, 10 hetet töltött kórházban, mire haza hozhattuk, addig a poklot jártuk meg.
Sürgősségi császárral született, 4 napos volt, amikor először láttam, és 6 hetes, amikor először megfoghattam. Mostanra utolérte magát, minden rendben, de a nyugtalanságához talán ez is hozzájárult. Azt szoktam mondani, hogy be kell pótolnia azt a majd 3 hónapot, amíg csak az inkubátor ölelte körül legfeljebb szegényt.:(
Igen, én is naponta érzem úgy, hogy nem birom tovább, főleg, ha tudatosul bennem, hogy ez még csak a kezdet :-)
Azt viszont tényleg nem tudom, mi lesz, ha megérkezik a Kistestvér, mert azért nagyon szeretnék még babát.
Mindenesetre megnyugtató tudni, hogy más is jár hasonló cipőben!
Köszönöm, hogy irtatok! Kitartás mindenkinek!
válasza:18.44-es:)
Ne aggódj, a második biztosan más természetű lesz, nincs két egyforma gyerek!:) Gondolj arra, hogy milyen szerencsés vagy: a nehezén túl vagy elsőre!:D Én mindig arra gondolok, mennyivel jobb lett volna, ha a nyugis kislányom születik meg most, és a kisfiam 12 éve, amikor még csak 25 voltam, és halál türelmes!:D:D
Köszönöm, 18.44-es :-)
Én is ezzel próbálom nyugtatni magam! (Igaz, én már most 34 vagyok, remélem, tényleg túl leszek a Kisfiammal a nehezén, és "öreg napjaimra" kapok majd nyugis, könnyű természetű babát!El sem tudom képzelni, milyen lehet :-D
De fura, hogy benéztem és íme, egy válasz :-)
Kicsi fiam, akiról a kérdés szólt, immár 4 éves elmúlt. Egy hihetetlenűl okos, értelmes gyerek, aki mindig beszél, kérdez, választ vár. Minden érdekli. Amilyen kimerítő volt csecsemőnek, kb. 1,5 éves korától olyan nyugodt, jó gyerek. Önállóan alszik el, reggelente szépen elvan az ágyában, amíg be nem megyek hozzá.
Azóta született egy kislányom is ... A csecsemőkora felüdülés volt a fiamhoz képest, mindent meg tudtam mellette csinálni, nyugis volt, sokat aludt. Viszont most (21 hónapos) idegtépő! Hisztis, akaratos, ha felkel, visít, amíg ki nem veszem az ágyból, mindenhova felmászik, semmi félelemérzete. Szóval ennyi idős korában a fiam sokkal-sokkal könnyebb eset volt!
Én is így vagyok most, mint te a kérdésben, kisfiam 7 hónapos, lassan 8,5 kg én meg már alig bírom, imádom, kicsi cukorfalat de megeszi az idegeimet, amikor leteszem s max 5 perc múlva üvölt, akkor is ha ülök mellette, ha nem lát, ha lát, mindegy csak az ölemben legyen. Nem főztem 7 hónapja egy rendeset, a takarítás már csak annyiban érdekel, hogy ne legyen térdigérő kosz, neki megfőzök ha hagyja s a férjem s én eszünk amit találunk s azt is éjjel vagy szerre.
Most itt alszik mellettem kb 15 perce (ha felkelek s elmegyek innen akkor bekapcsol a riasztója s egyből felébred), úgyhogy van még 5 perc csendem :)
DE nagyon jó olvasni, hogy elmúlik!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!