Mit csináljak anyósommal?

Ismerős...de nálunk ennyire nem fajult el a dolog mert elég határozott vagyok én is, és az arckifejezéseim is!:)

Talán ha konkrétan anyósodnak nem mered elmondani, hogy most már elég, próbáld meg a párodon keresztül, de ezt tényleg meg kell oldani, mert egyszer tényleg ki fogsz akadni és nem hiszem, hogy az jót tenne a családi kapcsolatoknak. Másrészről nagyon rossz érzés magadban fortyogni akkor amikor neked van igazad! Sok sikert!

Nagyon nehéz helyzet...

közöld vele hogy már jól vagy 100% el tudod látni a kicsit ha nem veszi alapot akkor etetés előtt te kérd, hogy csinálja meg a tápszert és ne add ki a gyereket a kezedből.

Elköltözni nincs esély mert az a legjobb megoldás!!

Szia! Sajnos nekem nem sikerült megoldani a helyzetet, ami szóról szóra olyan mint a tiéd, azzal a különbséggel hogy nem egy házban lakunk, nem is egy településen.Minden nap bebuszozott és elvette tőlem a gyerekemet. A pici kezdettől nem szopizott - nem tudott vagy nem akart szopizni - ezért fejtem a tejet napi 5 órán keresztül. Anyós a lefejt tejet mindig elvette tőlem és megetette a kicsit, én meg úgy álltam ott mint egy idióta. Sőt azt mondta, hogy nem jó a tejem, ezért ne adjam a babának /5 hétig hasfájós volt/ hozzak a tejgyűjtő állomásról mert az jár mindenkinek. A gyereket egyáltalán nem fürdethettem meg és még ezen kívül számtalan hasonló dolog. Egy hét után meguntam és közöltem vele, hogy jöhet bármikor a kicsit megnézni, de segíteni nem kell, köszönöm szépen, de boldogulok. A kálvária csak ezután kezdődött. Haragjában elkezdett mocskolódni, ahol tudott megpróbált befeketíteni. A páromat is ellenem fordította, majdnem szét is mentünk. Ja és azóta is ha jön hozzánk ugyanúgy elveszi a cumisüveget és ő eteti a babát mintha mi sem történt volna, plusz a hátam mögött lehord mindennek.

Azt hiszem ebben a helyzetben nincs jó megoldás, ezt a fajta erőszakosságot megsínyli mindenki és szerintem ebben nyoma sincs a jó szándéknak.

Hú szegény, annyira sajnállak.

Sajnos szerintem az egyetlen jó megoldás, ha elköltöztök, akár egy kis garzonba is, albérletbe, mert ebbe bele fogsz őrülni.

Sosem fog ,megváltozni, és mivel vele éltek úgy érzi joga is van mindenbe beleszólni.

Nálunk kicsit hasonló a szitu, mi nem élünk vele, de az ő lakásában, így hetente 4x jön, eleinte ő is mindent úgy akart, ahogy ő csinálta a gyerekeivel, nem volt hajlandó semmi újat elfogadni, már lassan 1 év telt el, de minden nap okoskodik, ennek sosem lesz vége, ahogy nő a gyerek, mindig van amiben ő mást akar majd. Öltöztetés, etetés, óvoda, iskola, játék.

Hihetetlenül pofátlanok tudnak lenni, de szerintem mi is ilyenek leszünk :):)

Picit más volt nálunk, de hátha hozzárakok valamit a megoldáshoz :) Én egy súlyos betegség miatt nem tudtam hónapokig ellátni egyedül a babámat, és bár nagyon jó fej anyukám és anyósom, mégis rettentően szenvedtem, hogy Anya helyett újra Gyerek vagyok. Egyszerre voltam dühös (magamra, rájuk), hálás a segítségért, ugyanakkor egy icipicit élveztem néha a szabadidőm is, s így duplán mart a bűntudat és sokszor nem mertem szólni a fontos apróságokért.

Ennek tényleg csak drasztikus megoldása van: 1. lenyugodva tisztázd magadban, mindazt, ami zavar, 2. ülj le vele beszélgetni. Te ismered, mennyire vezérli őt a jóakarat vagy a rossz ízű versenyszellem, de kalkuláld bele azt is, hogy gyermekágy alatt az ember lányában is dúlnak a hullámvasutazó hormonok, amik hisztissé teszik...

Szóval szerintem próbáld meg lehetőség szerint objektívan és konstruktívan tálalni, milyen szabályok szerint szeretnéd nevelni a gyereked (ma más a trendin tudományos, mint régen - lásd teáztatás...) és miben kéred csak a segítségét. Mostantól te vagy a főnök :), mutasd is ki ezt határozottan, viszont tán elmérgesíteni sem érdemes a helyzetet, ha együtt laktok.

Vegyél egy hordozókendőt és kösd magadra a babádat. Menj vele nagyokat sétálni, az anyósnak meg add ki, hogy mit főzzön nektek és dicsérd a főztjét nagyon :)

most már kiviheted simán a babádat,úgyhogy legyél minél kevesebbet otthon.