Miért kell mindenáron sürgetni a babákat?

Hát a szülők tudnak érdekes dolgokat mondani. Pl múltkor egyik anyuka mondja, hogy milyen kicsi a fiam, odaállítottam az övé mellé és hát nézet hogy mennyivel nagyobb. Attól hogy rövid lába van még lehet magas:)

A fiam a játszón eleinte semmit nem csinál, mindig jön a szöveg hú ilyen zárkózott. Pedig nem az csak mindenkit megfigyel, szemez még az anyukákkal is. Aztán fél óra múlva... mint a veszedelem.

Hát én is hallottam vissza a Húgomról olyan kamu emlékeket. Fel is kellett világosítani anyumat, hogy most tuti nem a saját gyerekéről beszél.

Szerintem az a baj, hogy mi anyukák általában olyanoktól halljuk a "Nincs ebben lemaradva a babád? Ezt már csinálnia kéne!" kezdetű "bölcsességeket", akikben megbízunk: barátnők, rokonok, szóval olyasvalakiktől, akikről feltételezzük, hogy jószándékból mondja és nem azért, hogy idegesítsen.

Én is estem már bele ilyen csapdákba, pont azért, mert aki megjegyzést tett, hiteles személynek tűnt. Hiába tanultam is vmit másként fejlődésből suliban, mégis elbizonytalanodtam.

Könnyű préda egy elsőgyerekes anyuka, aki eleve száz egymásnak ellentmondó jótanácsot hall, pár hónapig tényleg be van záródva a babájával egy kis mikrovilágba, ahol minden mozdulatnak súlya van. Aztán a játszóteres, közösségi dolgoknál jön a következő adag megjegyzés, de talán ott jobban lehet szelektálni, mert addigra mi is tapasztaltabbak vagyunk már+ott talán nem annyira közeli ismerős, aki felhívja a figyelmünk vmilyen "elmaradásra".

Egyébként szerintem tök jó, hogy kiírtad a kérdést, a jövőbeni aggódó anyukáknak mindig be lehet majd linkelni :)

"Értelmes, okos nővé lettem, aki egyetemre jár :)"

Hát ez nem látszik, pont az ilyenek miatt van annyi anyuka kétségbe van esve, hogy a csudába írhatsz olyat, hogy azzal gond van aki 11 hónaposan nem jár, csak azért mert te állítólag jártál és folyékonyan beszéltél. Olvass utána, hogy jogosan írhasd, hogy értelmes és okos vagy.

Engem nemrég egy válasz akasztott ki, ami egy anyuka kérdésére érkezett, hogy tényleg le van-e maradva a babája, mert 2 hónaposan nem tartotta a fejét. Azt válaszolta erre valaki, hogy ő már aggódna, mert ő ennyi idősen rég elvitte a babáját gyógytornára, Dévényre, meg akárhová. És ott ám felvilágosították, ha nem vitte volna el, akkor "egészen biztos" hogy tolószékbe végezte volna. De most komolyan, hogy lehet ilyen válasszal paráztatni egy másik anyukát? Nem hiszem el hogy ilyen történt volna amit leírt, de ha mégis, az az ő egyedi esete, és egyáltalán nem biztos hogy a kérdező anyuka problémája is ugyanilyen súlyos.

Semmiképpen sem az ide írogató ismeretleneknek kellene hinni, akiknek semmi alapja nincs az okoskodásának, akik csupán a saját tapasztalataik alapján írogatnak ide. Első a gyerekorvos és csak utána adjunk bárki más véleményére.

Megmondom neked, miért kell sürgetni!

Ugyanazért,amiért fejlesztő feladatokat keres valaki 5 hetes babájának, majd ovimatekra, oviangolra, oviszámtechre stb.-re járatja a gyereket, ami ezerféle különórákkal párosul a suliban. Az emberek nagy része szeretne kitűnni a tömegből, van, aki úgy érzi, ezt a gyerekén keresztül teheti meg. Sajnos vagy sem, a mi "fejlett" társadalmunk ezt az értékrendet hordozza magában, ebben élünk, ezt kell elfogadni (vagy nem).

Aztán az olyan hétköznapi nők, mint az itt válaszolók nagy része csak kapkodja a fejét, és gondolkodik, hogy válaszoljon-e vagy sem egy-egy kérdésre, mert talán meg tudná nyugtatni hülyeségekkel teletömött fejű elsőgyerekes sorstársát, (hiszen nagy részünk szerintem így tévedt ide, hogy éppen nem volt kitől megkérdezni) de megéri-e, hogy ismeretlenül pocskondiázzák, ezért sokszor torz kép születik egy-egy válasznál. Esetleg, ha le merészeli írni, hogy gyógypedagógus, konduktor, logopédus, gyerekorvos, netán pedagógus (pláne bölcsődei gondozónő), akkor még a szakmai hozzáértésének nullaságát is elolvashatja.

Egyébként én is beszéltem folyamatosan 11 hónaposan, de tényleg (ez azóta se múlt el, olyan szakmát is választottam, ahol ezt kiélhetem), de az üléssel problémáim voltak. 1 éves babafotózáson azért ülök kis fonott székben, mert még csak támaszkodva tudtam ülni.

Még egy gondolatot hozzáteszek az esszémhez: akkor van baj, ha ez később sem változik. Nagyon nehéz az olyan gyerekeknek, akiktől többet várnak el a szüleik, mint, amire képesek. Vagy azért kell nekik pl. erősebb iskolába menni, mert a szülőnek presztizs. Nem egy, nem kettő boldogtalan gyereket látok munkám során ilyen okokból, és ebben az a legfájóbb, hogy a szülő a legjobbat akarja a gyerekének, csak nem érti, hogy ami neki a legjobb, nem biztos, hogy a gyereknek is az!

Az Én fiam 11 és fél hósan indult el és 2 hét múlva már tepert.

Két nyelvű és már 2 éves kora előtt a babanyelv mellett is szépen, tisztán kimondott szavakat.

Másban viszont lassabban fejlődik, sztem leginkább kényelmes.

Az első 2 dolognak persze örültünk és mivel mások is észrevették, ezért a többit kritizálták!

Pl. év elején, amikor még csak kettő volt, akkor a kórházban ,,furcsának" találta egy anyuka, mert az Ő csemetéi már két évesen szobatiszták voltak.

Én soha nem fikáztam senkit és nem is fogok, hanem inkább legyintek és megnyugtatok!

Egyébként valóban könnyebb froclizni egy első gyerekes anyukát, mert még nincs tapasztalata abban, hogy tényleg minden gyerkőc más ütemben fejlődik!

Persze, azért az extrém hülyeségekkel dicsekvő szülőkön csak nevetni lehet!