Anyukák! Ti megsínylettétek lelkileg a szoptatás abbahagyását?

A férjed szerintem szívesen helyettesíti:)))

No viccet félretéve, egyszer mindennek vége, kicsit szomorú, de tök jó érzés látni a fejlődését, hogy egyre nagyobb lesz a kisember:)

Istenem! Mit nem adtam volna, ha másfél évig tudom szoptatni a kislányomat!

Sajnos már 3 hónapos korától pótolni kellett, 7 hónaposan pedig végleg lemondott rólam. :(

Nagyon sz@r volt...

Szerintem mindegy, hogy te akartad abbahagyni, vagy ő ez mindenképpen rossz érzés egy kis ideig, aztán elmúlik ez is.

Én rábíztam a lányomra, hogy mikor választódik el. Már majdnem 3 éves volt amikor még mindig nem akart leszokni a szopiról, ezért elbeszélgettem vele arról, hogy az ovisok nem szoktak már szopizni és mivel ő is hamarosan oviba megy, esetleg leszokhatna a cicizésről. Hallani sem akart erről, de pár nap múlva mégis közölte velem, hogy ő most már nagylány és nem kér több tejcsit.

Hát nem esett jól, én is azt éreztem, hogy egy csodálatos korszak ért véget és féltem attól, hogy soha nem lesz már ilyen szoros kapcsolat köztünk.Pedig én javasoltam neki a leszokást.

Szerencsére nem tartott sokáig ez a rossz érzés és persze ugyanolyan közel állunk ma is egymáshoz a ma már 8 éves nagylányommal.

A pici fiamat még csak 1,5 éve szoptatom, de már most látom, hogy vele nem lesz ilyen egyszerű dolgom.

13 hónapig szoptattam, végülis "közös megegyezéssel" lett vége: a tejem is nagyon apadt, egy nap nem kínáltam meg, ő pedig nem igazán kérte. Nagyon csodálkoztam, hiszen előtte elég cicifüggő volt.

Azt nem mondanám, hogy megsínylettem, de azért pár napig sírdogáltam egy kicsit, ha ránéztem a szoptatós fotelra. Az a tudat vigasztalt, hogy lesz még baba, akit szoptathatok, és valóban, két hónap múlva megfogant a kistesó, aki most 16 hetes a hasamban.

Olvastam, hogy a régi kultúrákban ennek szertartása volt. A Biblia is írja, hogy Ábrahám lakomát rendezett Izsák elválasztása alkalmából. Szerintem ez így volt helyes, hiszen ilyenkor lezárul egy nagyon szép korszak. Most, hogy erről nem nagyon beszélünk, az egész csak "lóg a levegőben", az anyuka ott marad a saját ambivalens érzéseivel, és persze, hogy nem igazán tud velük mit kezdeni.