Anyukák! Volt aki összeveszett a párja családjával azon, hogy mennyire félti a gyereket?

Nálunk a féltés fordítva van, anyósom minden pillanatban kapkod a gyerek után, nehogy elessen, megüsse magát, mert bezzeg az ő fiain soha egy karcolás nem volt...persze én is féltem, de ha nincs semmi éles a közelben, ahova beütheti magát esés közben, én hagyom, hadd szaladgáljon, nemrég lehorzsolta a könyökét, mikor meglátta úgy nézett rám, mint egy gyerekgyilkosra :)

De persze a kaja téma nálunk is megy, mert 4 hónaposan a fiúk neki már pörköltet ettek nokedlival, és nem érti meg a "hisztimet", mikor pudingot, meg túrórudit ad neki, szegénykém tejérzékeny, iszonyatosan kipattog tőle, de hát jön a duma, hogy már rég ennie kéne, és ez azért van, mert nem adtam neki már 2 hónaposan tehéntejet, bla-bla-bla...

Ezen már nem szívom fel magam, mert ez örök vitatéma marad a generációk között, pedig szerintem nekik kéne a legjobban tudniuk, hogy mennyit romlott az élelmiszer minősége az elmúlt 30 évben.

Nyugodtan védd meg magad, és a gyermekedet (főleg!!!), ha sértődés is van belőle. Ha szeretik az unokájukat, úgyis megenyhülnek, hiszen látni akarják őt, és rád fogják hagyni, hogy csináld úgy, ahogy jónak látod.

Szia!

Ne hagyd magad, mindenki úgy neveli a gyermekét, ahogy akarja. Ki jobban félti, mások nem, nem vagyunk egyformák. A család max. tanácsot adhat. Nálunk apósom élettársa szólt be egyszer, amikor kisfiam 5-6 hónapos volt. Meg akarta vele a csirkepörit kostóltatni. Én meg mondtam, hogy szó sem lehet róla, hiszen még nem is evett semmit az anyatejen kívül. Erre én is megkaptam, hogy agyon féltem, meg hogy Jocika( párom féltesója), a tehéntejet itta már 3 hónaposan, meg ilyen korában már mindent evett.Én meg mondtam, hogy az Jocika volt, én meg akkor adok neki enni mást is a tejen kívül, amikor én gondolom. Itt le is zártuk a témát, többet nem szólt bele.

Nálunk is fordítva van, elment a macskánk a gyerek előtt, a gyerek tüsszentett, ők már balhéztak, hogy allergiás a macskákra. :D Vagy hogy miért hagyom a nappaliban egyedül, és ha bukik, és ha elkúszik valamerre (a nappaliban van a babasarok, bababiztossá van téve a nappalink). Jaj, mi lesz, ha bukik? Majd jelzi, és feltörlöm. Nem értem, ők hogyan mosogattak, főztek, teregettek a gyerek mellett.

Én egyébként vissza szoktam szólni, nem bunkón, csak finoman, hogy érezzék, én vagyok az anyuka, én fogom eldönteni, mit ehet, mivel játszhat, stb. Pl. a macskásnál mondtam, hogy hááát, elég valószínűtlen, hogy eddig nem volt allergiás, most az lenne, vagy amikor miért nem adok már neki ezt vagy azt, akkor annyival megoldom, hogy mert még nem szeretnék, nekünk az orvos így mondta, és én azt szeretném követni. Ezzel le is van zárva.

Nálunk is baj van anyósommal, mármint köztünk.

Ő mindig azt mondja h eheti a ma kajánkat minek főzök külön, és minek pépesítem. (14hós a lányom). Próbáltamm ár a mi kajánkat adni neki, de még nem bírja a gyomra.... Éjszakánként meg kellett hőmérőzni, mert úgy ordított és aztán leeresztett mint egy lufi, rendesen látszott a hasán h megy össze. De hiába magyarázom anyósnak nem fogja fel! Kap a miénkből is persze, ami olyan h szerintem eheti és nem mindig pépezem össze, de úgy jobban eszik.

A másik meg amit nagyon rám akar erőltetni, hogy egyfólytában legyek a gyerek mellett, de azért rendi is legyen, tisztaság is, és persze kaja is. Mondván h eleshet, felbukhat, megeszik vmit.... Na, meg egyfólytában mossa a kezét ha ott vagyunk (megfog vmit és már viszi is, hogy piszkos a keze és ne vegye a szájába), kikészít vele.