Ha a gyermeked JÓ baba, nem szoktál tartani tőle, hogy később málészájú anyámasszonykatonája lesz belőle?

A csendes nyugodt baba nem egyenlő a szoknya mellől ki nem robbantható gyerekkel

most még nem látod de mire oviba kerül már kiderül az igazi személyisége és nem lesz anyámasszony katonája.

Évek alatt annyi minden változik! Én egy örökmozgó, nagyszájú, mindenlébe kanál voltam gyerekként. Aztán jött a suli, ahol teljesen megváltoztam. Visszafogott, nem túl barátkozó, semmibesekanál lettem...

Szerintem örülj, hogy most ilyen jó a gyereked, viszont nem lehet tudni mi lesz később, lehet majd később "éli ki" magát.

Anyukám elmondása alapján én is nagyon jo baba voltam. Csendes, nyugodt és 3 éves koromig nem beszéltem!! Tudtam volna...csak valahogy nem akarodzott. Oviban majd sok minden megváltozott... majd suliban egy élénk nagyszálu szokimondo lánnyá cseperedtem....nem vagyok málé, nyomi, szellemileg visszamaradott, jól tanulok.

Ezt testvéremről is elmondhatom..ő is nagyon nyugodt baba volt, ezt saját szemmmel tapasztaltam, ugynis 1O év van köztünk, tehát mindenre emlékszem. Mégis eg nagyon élélnk és értelmes kiscsaj lett belőle.

Szoval szerintem nyugodj meg, és élvezd ki, h kimaradsz azokbol a gyötrelmes hisztikből és éjjeli sirásokból, amikkel mások olyan nagyon szenvednek :)

4 gyereket nevelek, másfél évesen (és többnyire később is) mind megfelelt a leírásodnak. A két nagy 6 éves, vagányak, talpraesettek, most kezdték a sulit.

Úgyhogy én a helyedben örülnék, hogy ilyen jó gyerekem van! :)

Bocsánat, korábban küldtem... :)

Na, szóval, jó baba.

Szerintem nagyban függ a további nevelése. Ha hagyjuk, hogy felfedezzen, ismerkedjen, biztatjuk, vele nevetünk, mögötte állunk és nem elé, akkor egy önbizalommal teli kis embert nevelünk, nem pedig málészájút.

Van ilyen anyuka ismerősöm, a jó babát nagyobb korában sem engedte felfedezni, mindenre a "ne csináld", "nem szabad", "gyere ide", "anya játszik veled", folyton élrevasalt ruhában állt a játszótér szélén, nehogy piszkos legyen... Most már ő is szeretné, ha kicsit leszakadna róla a 4 éves gyerek és talpraesettebb lenne, de nem hiszem, hogy ez visszafordítható. A 2 évvel fiatalabb uncsitesója mindig üti, elveheti a játékát, soha nem védi meg magát, csak szalad az anyjához panaszkodni.

Enyém ilyen, most 2,5 éves. Egyáltalán nem anyámasszony katonája (katonalánya :)).

Kerüli a konfliktust, de ez nem egyenlő azzal, hogy nyámnyila. Inkább okosnak mondanám és okos enged, szamár szenved. Ha nagyon kell neki valami, vagy bántják, akkor megvédi magát, de nem minden áron.

Örülj neki, hogy ilyen a gyereked.