Két kisgyermekes anyukák! Nálatok is ilyen irigy a nagyobb?

Az enyémek ugyan nagyobbak, de igen, normális. A lányom 3,5 éves, a fiam 1,5. Amikor a kicsi megszületett, a lányom imádta, simogatta, puszilgatta, vitte neki a cumit. Nem volt féltékeny, de! Amikor kezdte elérni a játékait, onnantól kezdődtek a balhék. Sőt, most már úgy látom, hogy csak úgy poénból is szokta fellökni, pofozni. Már én sem tudom mi a fenét tudnék vele csinálni, már nem merem őket egy szobában hagyni.

De azt azért nem hiszem, hogy rühelli, mert néha puszilgatja is, meg simogatja. Egyszerűen csak irigy és kész.

gondolj bele még a nagy gyereked kicsi hisz nem rég múlt 2éves-teljesen normális hogy féltékeny a játékaira.

szerintem még kell 1-2 év mire megtanul osztozkodni.

Nálunk nem az irigységgel van a baj, hanem hogy a pici idegesíti a nagyot. A nagy eléggé kreatív fajta gyerek, szeret gyöngyöt fűzni, festeni, gyurmázni, építeni, "molyolni", alkotni. A pici viszont odamegy és fél másodperc alatt lerombolja :(

A nagyot már felszoktattam a nagyasztalhoz, hogy ott lehet játszani, de a pici feláll a széknél és a combját bizergálja = ettől a nagy tökre kivan :(

Állandóan szét kell őket választani. A picit próbálom lefoglalni, amíg a nagy kreatívkodik. A nagynak meg mindig mondom, hogy az oviban nem EGY gyerek fogja őt idegesíteni, hanem HÚSZ másik.

Elég nehéz így játszani velük :(

2év9hós és 10 hósak

A nagy nálunk 2 év 9 hós "nagylány", 1 évesek múltak az ikerfiaim. Most együtt játszanak 3an, vagyis úgy hagytam ott őket, és még nem hallom hogy harakiri lenne, de szokott lenni. Nagy nálunk is szeret rajzolni, gyurmázni, stb, ilyenkor a nagyasztalnál van. Kicsik oda még nem érnek. Meg hát ugye ketten vannak, szépen el tudnak játszani ketten. Elkergetnek egy labdát ketten az egész házban fél órát is, ilyesmi. Nagy mindent elszed tőlük, ha olyan kedve van, de ilyenkor vagy rászólok hogy azonnal adja vissza és megteszi (persze megbeszélem vele, hogy miért is kell visszaadni, és már tudja amúgy hogy nem helyes amit csinál), vagy nála maradhat (főleg ha amúgy az övé az a valami), de akkor menjen a szobájába és ott játszon vele, ne hergelje a kicsit.

Valamilyen kompromisszumot találok általában, hogy mindenki megnyugodjon. Ha mindenki hisztizik, akkor a hiszti tárgya az enyém, nem kapják meg, nem megyünk el ahova akarja (még csak a nagy ugye), stb. Már elég mondani hogy jó, akkor nem megyünk, kérem, stb...

Nagy néha harciaskodik, arról még nem sikerült leszoktatni, van hogy viccből löki meg a kicsiket, akik még csak egy kezüket fogva sétálnak, nem stabilak, ebből még lesz egy két menet mire megtanulja hogy mit szabad, mit nem.

Mikor alszanak próbálok vele foglalkozni, velem főz, stb.