10 hónapos kisfiam miért nem szeret odabújni hozzám és az apukájához?

Ez így lesz később is, nem vigasztallak!:)

Nekem is kisfiam van, de nagyon nehéz tőle puszit-ölelést "kicsikarni":) (nem tudom, hogy lányoknál ez más-e esetleg?)

Akkor ad puszit pl. vkinek, ha az megy el vhova látványosan. (pl. az apja dolgozni).

De azért tudom, hogy nagyon szeret, mert ha 2 percig nem vagyok a közelében, akkor mindjárt "anyuci, anyuci!" van :)) /2 éves/

Szerintem ez gyerekfüggő. Van aki jobban igényli, van aki kevésbé. Az én fiam se rajong az ölelkezésért. 18hós, de még puszit se hajlandó adni, még nekem se. Pedig tuti ragaszkodik hozzám (pl. tegnap a játszótéren kerestem egy játékát, és ahogy elvesztett a szeme elől azonnal "anya, anya..." és sírni kezdett). Egyáltalán nem bújós típus, pedig néha azért olyan jól esne.

Amúgy én gondolt arra, h lehet azért van, mert csak 4hónapig szopizott, és nem szokta meg a bújást. Lehet ezek között összefüggés?

Azt se hagyja, h altassuk, nélkülünk intézi egyedül.

Nekem kislányom van, ugyancsak 10 hónapos.

Szerintem normális, mert ebben az időszakban kezd kialakulni a szeretet kimutatása. Úgy értem, hogy ennyi idősen még nem is nagyon tudják mi az az ölelés. Nekem mondjuk nem kellett eddig olyan sokat vígasztalnom, de ha adódott ilyen eset akkor is ritkán az öleléssel. Vagy éneklés/figyelemelterelés, vagy járkálva ölben és a fejét a vállamra tette. De az, hogy pl. ülve ölelem, na az nem megy. Pár napja csinálja, hogy ha ülünk vmiért, akkor ráteszi a fejét a mellkasomra. Nagyon megható, hiszen eddig nem csinálta.

Szóval szerintem ezek fejlődési szakaszok.

(Ő is szopizik.)

Az én kisfiam is ilyen, én sose bánkódtam emiatt, sokkal jobban fájt, hogy csak 4 hónapig tudtam szoptatni. (amíg egyébként szopott, őt is csak a cici nyugtatta meg)

Most 17 hónapos "nagyfiú", szerintem ilyen alkat, nem szeret bújni vagy ölelkezni. Egyébként én sem, lehet azért nem zavar. Újabban néha felkérezkedik az ölembe, ha állok, de egy percig nincs el, már pörög, hogy menne le. Ha beveri magát, vagy elesik, egy nagyon röpke ölelés fér bele, de inkább "férfiasan" elordítja a sérelmét, nem lehet babusgatni.

A sógornőmnek a nagyobbik lánya is ilyen volt, ez nagyon fájt a sógornőmnek, folyton mondta, a gyerek előtt is, hogy ő nem ilyen kislányt akart, neki bújós kell, stb. A második lánya meg olyan igazi anyja majma, le nem lehet vakarni anyuról, 3 éves. És anyuka most már azt mondja, mindkét gyerek előtt is, hogy milyen jó, pont ilyen kislányt akart.

Ezt csak azért írtam le, mert szegény kiscsajt úgy sajnáltam, nem provokálódok:)

16:15, ugyanez van nálunk is, csak nekem lányom van. 4 hónapig szoptattam én is. mondjuk nem hiszem, h ezzel van összefüggésben, mert a szopitől sem volt oda, pedig soha nem vontam meg tőle, de ha befejezte az evést (max 5 perc alatt), akkor többet nem kért a ciciből. nem hittem a szememnek, amkior azt olvastam, hogy mások naponta 8x40 percig szoptatnak. én összesen fél órát szoptattam naponta.

na de visszatérve az eredeti témához, nem engedi, hogy ölbe vegyem, nincs olyan hogy reggeli összebújás, max reggeli párnacsata. és ő sem szereti az altatást, egyedül alszik a kis világában. de ha elesik, vagy valami baja van, akkor nagyon tud bújni, szinte beleremeg a kis testem annyira ölel, és érdekes, hogy az altatást nem szereti, de az esti rutin után, mikor már viszem az ágyához, akkor nagyon szorosan hozzámbjuk, puszilja a vállam, legalább 3 percig. aztán kitekeredik a kezemből, és megy aludni. néha napközben, mikor főzök, megöleli a lábam, és ad rá egy puszit, annyira édes :) de ennyiben ki is merül a pusziadás. és a kezemet sem hajlandó megfogni az utcán. most 15 hónapos.