Mik azok a kérdések a babával kapcsolatban, amitől falra mászol?

Mennyivel született? Most hány kiló? ( mintha egy darab húsról beszélnénk)

Felállt -e már? Mert láttam az RTL reggeli műsorában egy ennyi idős kislányt, aki állt ( marhára örülök, de az enyém még nem áll, mert picit hypoton, járunk is tornára, nem győzöm tornáztatni, de attól, mert percenként kérdezik, még nem fog előbb állni)

Mászik -e? ( lásd fentebb:)

Miért nem adsz a kezébe kiflit? ( adtam már, kétszer akkorát harapott belőle, hogy elvörösödve öklendezett, és véleményem szerint 2 foggal nem lehet normálisan rágni)

Még mindig állandóan sír? MIÉRT sír?? ( ez az abszolút kedvencem, anyósom részéről, aki nem tudja elfelejteni a hasfájós időszakát és a szeparációs szorongást.Talán azért sír, mert kisbaba, így kommunikál, majd ha folyékonyan beszél, nem fog sírni..A te gyerekeid meg se mukkantak csecsemőkorukban, vagy mi?)

Régebben a van tejeden én is kiakadtam, mert bár volt hála az égnek, egy tehénnek éreztem magam ettől a kérdéstől.Úgy mondtam volna, hogy van, nyisd ki a hűtőt..)

- Jó baba? (Hogy lehet egy baba rossz??)

- Átalussza már az éjszakát?

- Mit főz ma neked anya?

- Bírod még? (Sírós a kisfiam)

Terhesség alatt az összes privát szférát érintő kérdés.

- mennyit híztál, miért csak ennyit?

- miért nem eszek ezt vagy azt, csak egy kicsit, éhen fogsz halni. (Terhességi diabéteszem volt, szerencsére diétával nagyon jól karban lehetett tartani, és én nagyon komolyan vettem.)

- hogy van a baba, mit csinál? (hát a rossebb tudja, remélem, röhög a hülye kérdéseiden)

- szexeltek nagy hassal?

- aztán a "mekkora hasad van" felkiáltás is kiütött. (Végül is, lakik benne egy ember.)

- miért van magándokim, mennyit fizetek neki a szülésért, és honnan van rá nekünk pénzünk...

Amikor már megszületett:

- az összes tejjel, a melleimmel kapcsolatos kérdés

- miért adok tápszert (nem logikus, hogy kevés a tej?!Biztos azért, mert reggel nem a babának adom, hanem a kávémba öntöm....)

- miért ehhez a gyerekorvoshoz járunk, miért nem a másikhoz?

- miért ezt a babakocsit, bútort, bizbazt vettük. miért nem vettünk olyan bizbazt?

Nekem a két favoritom:

"Alszik éjszaka?"- Nem, TV-t néz egész éjjel!

"Ugye kisfiú?"- Talpig rózsaszínben, virágos hajpánttal?

Tudom kilógok a sorból mert még csak terhes se vagyok, de babatémában jelenleg az egyetlen idegesítő kérdés:

Mikor kezdtek próbálkozni? Miért nincs még? Mikor lesz? És egyéb permutációk ugyanarra a témára.

Most végeztem az egyetemen, jövőhéten kezdek dolgozni épp ezért eléggé idegesítő ez a kérdés... tény már szeretnék babát, de sajnos előtte kicsit dolgoznom is kéne.

Ez ugyan nem kérdés formájában hangzik el, de én ettől mászok falra: Ha kislányom, aki 6 hónapos, "beszélgetős" kedvében van, mindig mondják neki: panaszkodjáááál! Hát ugyan mi a fenéért panaszkodna, mikor nagyon jó baba, nem sír, és nagyon-nagyon jókedvű, mosolygós.

A másik, ha mégis kezdene sírásra állni a szája: na végre, legalább halljuk a hangod, mert nem is hallottunk még sírni... Na, miért jó ugyan másnak, ha sír egy baba??? Idiótaság...

Igen, ez a panaszkodjál dolog nekem is üt állandóan.

nagyon hosszú haja van a kislányomnak, így is született. Most 5 hónapos és 10 centi sűrű haja van.

Anyósom mikor hív minden alkalommal megkérdezi, hogy és meg van még a haja? Nem basszus, már kitéptem.

Alszik rendesen? Nem, alvás közben rendetlenkedik.

Van még tejed? Nem már nincs. Akkor mit eszik? Zsíros kenyeret.

Most hogy meleg van...

Hogy bírja a meleget? Elvan azért? Hát nincs más választása könyörgöm.

Meg azt is utálom, mikor a babát kérdezik, de nekem célozzák a kérdést.

És anyukád mit ad ma neked enni? Hát valószínű meg fogja mondani 5 hónaposan a választ nem?

Nálam, amik szinte mindennaposak:

Jó baba? (nem tegnap is betörte az ablakot... mégis hogy a fenébe lehetne egy csecsemő rossz???)

Az elején: Van tejed? Szoptatsz? (ebben az a legidegesítőbb, hogy vadidegenek kérdezik). Úgy két hete pedig: Van még tejed? Nincs már, ugye? ( De igen, 5 hós a fiam szerencsére még csak szopik, de mi köze van hozzá bárkinek? Én sem kérdezem meg fűtől fától, hogy mit ebédelt.)

Hasfájós? Mondom, hogy szerencsére még sose fájt a hasa. Elkezd nyöszörögni, erre: Fáj a hasad, ugye??

Anyósom kedvenc kérdése volt: Cumizik? Nem fogadja el, egyszer próbáltam, de nem is akarok adni neki. Mikor elkezd sírni: Jajj, de azért jó lenne cumit adni neki. Mikor bepróbálkozott, hogy teát kap már (1 hónaposan), közöltem vele, hogy nem és nem is fog.

Ja, és nem kérdés, hanem megjegyzés a férjem haverjától: Azért van rajtad még egy jó pár kg...

A mi családunk alapból hangos, apukám pl. az átlagtól hangosabban beszél. De nála ez természetes. Már megszoktuk. Na mármost, ha alszik a kicsi (van 2 nagyobb is) és ő megjön, mindig azzal indítok, hogy alszik a picur, tudjon róla. Erre ő: "Óóóóóó, már úgyis ismeri a hangomat!" Mindezt szinte kiabálva. Ilyenkor mindig elképzelem, hogy a kicsi meghallja a hangját, átfordul a másik oldalára, hogy á, ő csak papó, alszok tovább... Egyébként szeretem, imádom apukámat, de ez elég idegesítő tud lenni.

Hasonlót amúgy a nővérem is szokott eljátszani, tőle rendesen rosszul esik, mérges is vagyok rá, mert van neki 2 fia és már elfelejtette, hogy ők is voltak kicsik. Neki a kisebbik 6 éves fia kiabál állandóan, idegesítően tapsol, meg van egy csomó dolog, ami miatt nehezemre esik elviselni. Szomorú, de ez van. Szóval, mikor mondom, hogy alszik Rebeka, a tesóm szinte a kicsi mellől ordít a fiára, hogy halkabb legyen. Nonszensz. Fel tudnék robbanni ilyenkor. Amúgy nem vagyok az a túlféltős anyuka, nem is akarok síri csendet, de mindig abból indulok ki, hogy ha én pihenni, esetleg aludni szeretnék, akkor az csinnadrattában nekem nem megy. Akkor egy 6 hónapostól se várja senki, hogy óbégatásban tudjon aludni.

Bocs, ez most kijött belőlem.

A minap tőlem is megkérdezték, hogy kislány, vagy kisfiú? Ki nem állhatom, hogy ilyen vakok az emberek, vagy ennyire debilek. Csini rózsaszín ruhában volt ekkor a kislányom, hajában pici csattal. De nem ez volt az első. Számtalanszor megkérdezték már.